Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Juhász Ferenc: Játszótárs-keresés a reggeli nyárban, A vágyakozás himnusz-türelme
S hol volt még a szemérem, a szégyen? S hol volt még a megadás szerelme? Játszottunk pucéron és szegényen. S bennünk a múlt angyalcsók-türelme. S fényes a kislányok rózsabőre, a tűzliliom kezdet-szakálla, s a barnapont mellbimbók jövőre kemények, mint az almamag álma. S a kisfiúk sejtelme csak vágy volt: kis borostyánrúd, pecsétviasz-láng, maglövelléstől foltos az ágy-rojt s a nők selyemszakállában pisztráng. Nem tudjuk még, hogy mi a rost-bokor odalent a titok-táguláson, ahol a láz-paradicsom-üst forr s győz a tűz az emberáruláson! A vágyakozás himnusz-türelme Bűneim befalazva, vétkeim eltemetve! Bűntől-szűzen hóként hullok szilvakék szemedre, mint bűn-fóloldozást várva jaj-vad kiskoromban, a gyóntatószék-rácsnál mezítláb térdepelve. Pedig hát mi sziklasúly bűnöm volt még akkor, minek csillag-tömbjétől nyögve tántorog az aggkor, hiszen lakk-tűz púder-szárnyam nemfürdött koromban, szín-csók lepke-létem nem kormozta lángpor. Sem testi, sem lelki cinkosság bűnömmé nem vérzett, de vérpályám vad hárfa-zenéje pokol-vak láz-végzet, zöld lámpa jánosbogár szól: a test páfrány-dzsungelében, zölden lengett jövőm, mint egy kötélen kivégzett. Vágyam: örökké fürödni tiszta végzetedben, mint Tibet-hegy ősi jég-láng hó-völgy tengerszemben, ami könny-kút tiszta angyal-szemfenék Éden. Bűnöm, ami nincsen hiteddel oldd föl kegyelmem.
