Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kik voltak, mik voltak a kecskeméti tőzsérek?

akkor már 70 éves Deák Pálnak, Pest megye egyik esküdnének a vallomása, aki maga is kiválóan ismerhette a tőzsérkedés minden fortélyát. Állítása szerint Kamarás még öregkorában is nagy körültekintéssel bonyolította le vállalkozásait. Alsónémediben és Szőnyben lakó társaival fogott össze „...olyanformán, hogy ha hallotta (Szőnyben) Káposztás uram a marhák jó árát, írt Tóth Gergely uramnak (Alsónémedibe), és ő írt Kamarás Ambrus uramnak. Ókegyelme megszerezvén a marhát, itt kívül-belől és a Tiszántúl..." és a királyi országrészben értékesítette azokat.32 Tőzséreinkre vonatkozó adatok száma azért is csekély, mivel a réveknél, a vámoknál nem mindig személyesen voltak jelen. Például 1669-ben Kamarás Ambrus lovait nem ő maga, hanem Horváth Péter nevű ember hajtotta át a vámon, és azok igazi tulajdonosáról csak a csatolt jegyzék egyik melléklete emlékezik meg: ez a kecskeméti tanács tanúskodását rögzíti, amely szerint a lovakat Kamarás Ambrus (nemesember) allódiumán, pontosabban bérelt pusztáján tenyésztették, ezért azok mentesültek a vámolástól. Ez a kiváltság, ez az előny számottevően növelte az armális nemesek hasznát.33

Közös vonásuk, hogy mind a négyen komoly részt vállaltak a város ellátását szolgáló borkereskedelemben. E téren Deák Pál és Pathay András volt a legaktívabb. Az 1662 és 1682 közötti két évtizedben kilenc évben szállítottak a város kocsmájába bort, és ennek mennyisége évenként átlagosan kb. 35 hektoliter volt. Deák Pál borral történő kereskedésére az egyik első adat 1663-ból való. Ekkor 5,5 terhő bort (tizenegy nagyobb hordó) adott el a város kocsmájába. 1664-ben még nagyobb mennyiséget szállított: „Deák Pál urunktól vettünk 8 terhő bort, terhét 80 forintokon. Mind megadtuk az árát fogyatkozás nélkül. Jütt haszon rajta florint] 212. "34 A legnagyobb szállítást 1675-ben vállalta, amikor 16 „teher", 16 szekér, azaz 32 hordó (kb. 160 hektoliter) bort adott el a városnak. Pathay András közel ekkora, Kamarás és Kalocsa viszont csak feleekkora forgalmat vállalt e téren.35

Ezek a tőzsérek széles körű tapasztalataik alapján jó érzékkel állapították meg, mivel célszerű kereskedni. A jelentős üzlethez szükséges tőke méretére az áruk leszállítását követő kifizetések alapján tudunk következtetni. 1662-ben Kasza György 580 forintot vett fel a város tanácsától. A következő évben Tóth Márton 1059 forint árut adott le a kocsmának. 1664-ben Kovács Miklós 860, Pathay András 1666-ban 880, Nagy István 732 forint értékű bort hozott a városi kocsmába. Deák Pálnak 1675-ben 1499 forintot adtak a szállított borért. A kisebb tőkével rendelkezők olykor összefogtak. Bozó János és Herczeg Mihály 1673-ban együtt 1100 forint értékű árut tudtak felvásárolni és eladásra felkínálni.36

Nem árt hangsúlyozni, hogy ezek a hatalmas tételekben kereskedő tőzsérek nem vetették meg a kisebb üzleti lehetőséget sem. Jó példa erre a következő eset: „Pathai András uramtól 2 patyolatot vettem az uraknak, tall. I."37

Az egyén és a közösség kapcsolata nemcsak koronként változik, hanem a kialakult veszélyhelyzetek is számottevően alakítják azt. A középkorban és a kora újkor időszakában kétségtelenül a vagyoni háttér döntően segítette a tekintély formálódását. Egy vagyonos, esetleg iskolázott, a gazdasági életben komoly tapasztalatot szerzett személy merőben más hatásfokkal tudta képviselni a közösséget a földesúr, az egyház és a megye előtt, mint egy ágrólszakadt zsellér. A sok vidéket bejárt, az árucserében már fiatalon ezernyi

32 Kocsis Gyula: 2002. 197.

33 Szakály Ferenc: 2001. 496.

34 Az adatok IV. 1508. cl, illetve IV. 1510. i/ jelzett éveinek nyilvántartásában találhatók.

35 IV. 1508. c a jelzett évek adólajstromai, passim. 111. Iványosi-Szabó Tibor: 2011/b VII. táblázat.

36 Ismételten utalnunk kell arra, hogy a korabeli forint vásárlóértéke merőben eltért a maitól. Egy napszámos heti munkabére kb. 1 forint volt.

37 IV. 1510. i/ 1640-1707. Töredékek, 66-76.

54