Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kik voltak, mik voltak a kecskeméti tőzsérek?
tek, neve mellett. Tehát csekély ingatlannal és ugyancsak csekély ingósággal, jószággal rendelkezett. Az adókönyvi bejegyzésen kívül legelőször 1678-ban találkozunk nevével. Az általa vezetett nyilvántartás kezdősora: „Deák Pál uram főbíróságban való lajstrom dézsmárúl, tyúkrúl Damján Tamás vásárbíróságában."22 Tehát ebben az évben a városi köz- igazgatás második vonalába tartozó feladatokat látott el. Mivel 1676-ban az országos vásárok rendezéséről a város kénytelen volt lemondani, csak a hetivásárok ellenőrzése maradt a feladata. Ezt további teendőkkel egészítette ki a magisztrátus. Ilyen minőségben részt kellett vállalnia a közigazgatás egyéb területén jelentkező munkákból is, pl. a gabonadézs- ma beszedéséből, annak nyilvántartásából. Ezeken túlmenően gyűjtenie kellett a törökök számára a gabona és takarmány szállításához szükséges zsákokat, vajat, vajpénzt stb. Mégsem ezért kívánta elhárítani ezt a nem igazán hálás megbízatást. „ Vásárbíró Damján Tamás kézbe adással kötelezte magát arra [a bíróválaszt követő ünnepi] vacsora után az asztalnál, hogy csak valaki vegye kezébe az ő tisztit, megad 30 tallért. Kezét adta Kovács András uramnak, Csizmadia Gergelynek, Kőrös Jánosnak, Vidács Mátyásnak, Márton deáknak. "22 23 Ez a fogadkozás aligha volt fellengzős, ha meggondoljuk, hogy néhány hónappal korábban a győri bíróságon a következő keresetet rögzítették: „1677 februárjában Damján István kecskeméti lakos 850 aranyat vett fel Gindl Orbán kereskedőtől azzal a céllal, hogy számára Győrbe 1283 ökör- és tehénbőrt szállít. Damján ez alkalommal kötelezte magát arra is, hogy egész éven át elsőbbségi vásárlási jogot biztosít Gindlnek az általa Kecskemétről és a »körösi székből« Győrbe hozandó bőrökre. "24 Úgy tűnik, hogy vagy az áru szállításával támadhattak nehézségei, vagy a győri kereskedő elsőbbségi jogát sértette meg, mivel Gindl Orbán Damján ellen pert indított. Tekintettel arra, hogy Damján Tamáson kívül más hasonló nevű adózó a kecskeméti nyilvántartásokban nem található, aligha kétséges, hogy a bajba jutott kereskedő a vásárbíró közvetlen rokona lehetett. Az eset azt jelzi, hogy a Damjánok szerény vagyonuk ellenére szorgos, bátor és általában eredményes tőzsérek voltak. így hivatali kötelmei miatt egy évre gyakorlatilag elesett a jól bevált önálló kereskedésének lehetőségeitől. Minden bizonnyal ezért is szabadult volna szívesen igen komoly áldozat árán a megbízatás alól, mert továbbra is részt kívánt vállalni hozzátartozójának vállalkozásában, illetve segíteni kívánt annak nehéz helyzetében.25 Végül a rábízott hivatalos feladattól nem tudott megszabadulni, megválasztása után tisztségét egy egész gazdasági éven át el kellett látnia. Esete mindenképpen azt jelzi, hogy szerény vagyon mellett, igen komoly kölcsönök igénybevételével - néhány kivételtől eltekintve - eredményesen lehetett folytatni az egész térségre kiható széles körű kereskedést. Kecskemét országos hírnevét érthetően nem ezek a kereskedők gyarapították. Zrínyi Miklós és a főúri körök figyelmét markánsabb személyek, sikeresebb vállalkozások kelthették fel. E rövid ismertetés, az igazi tőzsértípus megrajzolása során a teljességet még ezen a legszűkebb körön belül is mellőznünk kell. Csupán néhány alak, néhány személyiség tevékenységének a felvillantására nyílik itt lehetőség. Az összefogottság érdekében mindössze négy olyan személyt célszerű kiemelnünk, akik a tőzsérkedést hosszabb időn át és nagyobb tételekben folytatták, akikről viszonylag sok hosszabb-rövidebb feljegyzést 22 IV. 1504. p/ Dézsmával kapcsolatos iratok és összeírások (Később: p/) 1674. 58/b. A kötet erősen rongált és töredékes. 111. IV. 1504. p/ 1678. 2. 23 IV. 1510. i/ 1678. 76. Az eset minden bizonnyal a bíróválasztást követő közös vacsorán történt. A 30 tallér kb. 3 ökör árával ért fel. 24 Gecsényi Lajos: 1993.110. 25 1677-ben egy tehén átlagára 5 tallér volt. A 30 tallér a mellé beosztott tyúkszedő deák egész évi fizetésének csaknem háromszorosa volt. 51
