Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Veress Miklós: Nulla egy tizenhárom; Ősi hetes; Utolsó postám Szigligetből

s hiába fél szegény Pilinszky, a}elsőbbség őt is meginti: van ellene iszonyú vád - bementett egy kóbor kutyát...

S kik még?! Számlálni sem lehet az Urakat, a Hölgyeket, kik így kikérhetik maguknak: csupán elhalhatatlanulnak.

Egy volt az otthonunk, a házunk, bár hamarost majd együtt játszunk a Nagy Mennyei Kávéházban; s elmondják, hol és mit hibáztam életben s rímben - jól tudom már, hogy véleményük mi lehet - mint rendes szigligeti polgár.

O magasságos istenek - az előbbire tippelek.

Igaz, hogy fáj tüdőm s a lábom, lelkem is néha, hogyha látom szellemetek egy szebb világon - de engedjétek drága társak, hogy csodákat még idelássak.

Hadd maradjak még idelenn - fárasztó magos az a menny, és túl vakító az a fény - hadd legyen ennyi az enyém!

Széttépett kézirat-halom egy biedermeier asztalon.

2010. ősz - 2011. telelő