Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2. szám - Monostori Imre: Új szempontok Németh László regénypoétikájához : Szitár Katalin : A regény költészete - Németh László

orvoslás, a gyógyítás egybeesik apja, majd anyja megértésének képességével és folyamatával. Többek között meg kell értenie a leépülés, az érzelmi csonkaság, a „sántaság", egyszóval a pusztulás tényét az életben. Szerzőnk finom és érzékletes szemantikai és személyiség-lélektani eredetű írói eszközöket mutat meg - könyvének az efféle megfigyelések a legfontosabb és leghasznosabb újdonságai - az apa és leánya tragikusan szép kapcsolatában. Például: Kertész tanár úr zsebóráját ellopják gombolatlan kabátjából, s ez az incidens az identitását, épelméjűségét kérdőjelezi meg önmaga és a családja előtt. Ágnes karácsonyi ajándéka: az új ezüstóra azt jelzi és jelenti, hogy - legalább ideiglenesen- helyreállt a kisvilág rendje. Vagy itt van az említett kabátról hiányzó „biztonsági" gomb metaforikája: szerzőnk ezzel kapcsolatos fonetikai és szemantikai analízisei eredetiek és izgalmasak (sőt: vitára ingerlőek). Továbbá: Ágnes nevének eredeti jelentése, a bárány nagy erővel idézi fel a keresztény mitológiát és a keresztény etika kívánalmait. Melynek Ágnes, a bárány nap mint nap igyekszik megfelelni. Nap mint nap, akár mint gyógyító, akár mint apja gyermeke: fájdalmat csillapít. Ekképpen - visszatérve az antik indíttatáshoz - Ágnes voltaképpen nem is az apját váró Télemakhosz regénybeli utóda - jegyzi meg a szerző -, hanem az eposzbeli dajka, aki „megmossa gazdája lábát, s a lábán lévő sebéről azonnal ráismer a rejtőzködő Odüsszeuszra". Ágnes világa a regényben következetesen utal az antik, valamint a keresztény hagyományra. Az irgalom mint a „szeretet autonómiája" jelenik meg a regényben, azaz olyan cselekvési formaként, amely nem áll függő viszonyban a másik tettével, sem saját ítéletével. Az irgalom „a megértés [...] cselekvésszerű módozata" a „sánta emberiség" javára.

Szitár Katalin könyvének zárófejezete a Regényelv és etika címet viseli, s benne bevezetésként különböző jelképes testszituációkat és -állapotokat emel ki az Iszonyból és az Irgalomból, illetve bemutatja a különböző emberi testszituációk leírásával keltett képzettársításokat. Az erotikus test az iszonyban egyértelműen az elutasított érzelmi szférába tartozik. „£ tekintetben a regény egyik fontos szereplője Terns, aki - Sanyi híveként, illetve hírnökeként- azt az animális, primitív erotikát testesíti meg, melyet Nelli szemlélete kritikával illet." S ez a kritika „rendre az erotikum és a halál világának »összecsúsztatása« kapcsán fogalmazódik meg". A szép test - a Sanyi kompániájának véleménye szerint - éppen a Kárász Nellié (amelynek triviális részétől éppen szabadulni igyekszik). A halott test (az embernek szimpla dologi létezővé válása) Nelli apja holttestének leírásával, szemléjével, valamint az Irgalom orvoslási jeleneteiben kap értelmezési kereteket. Kortörténetek, boncjegyzőkönyv, majd Ágnes apjának naplója (szintén egy sajátos kortörténet) mind-mind az élet esendőségét és a biológiai romlást dokumentálják. Ezekkel a személyiséget dologgá degradáló jelenségekkel szemben Németh László regényeiben az igazságra irányuló szeretet áll. A személyiség igazságigénye etikai meghatározottságú, melynek mélyén a cselekvésvágy él.

Általános, az egész életművet érintő meglátások rögzítésére is vállalkozik Szitár Katalin. Az egyik fontos összegzésében azt mondja, hogy Németh László „a szociológus vagy kulturológus nem választható le az íróról", másképp fogalmazva, Németh nem elégedett meg a szaktudományos törvényszerűségekkel, legalább ilyen fontosnak tartotta „a művészet jellem-megragadó" erejét. Szorosan kapcsolódik e gondolathoz a következő megállapítás. „Az áldatlan népies-urbánus vitában sem állítható Németh László egyik oldalra sem, s minden bizonnyal épp azért, mert gondolkodói alkatának alapmintája nem eszmei-ideológiai, hanem irodalmi volt, azaz az ideológiai sémák leváltására törekedett, differenciáltabb modelleket alkalmazva, s ez nem engedte őt táborokhoz sorolódni." - (Két megjegyzést fűznénk ide. Az egyik: a népi-urbánus szembenállás történetszociológiailag érvényes, okszerű, szellemi-ideológiai és jövőképbeli stratégiai ellentét volt, következésképpen nem valami rossz szándékú, gyenge jellemű íróemberek csetepatéja [nem állítjuk, hogy Szitár ez utóbbi ítéletre gondolt]. A másik megjegyzés: Németh László többször is elhárította magától a „népi írók ideológu111