Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Murányi Sándor Olivér: Tetten ért alkotó?
Murányi Sándor Olivér Tetten ért alkotó? Lehet-e monográfiát írni a vágyott teljesség jegyében a Magyar Odüsszeuszról? Faludy György korunk egyik legösszetettebb szelleme - olyannyira, hogy költői, írói, közírói, fordítói, eszmetörténészi, szerkesztői, kritikusi, irodalomszervezői, pedagógiai munkássága halála után öt évvel még feltérképezhetetlennek tűnik. Erre a szinte sziszifuszi munkára vállalkozott Blénesi Éva kötete megírásakor. Tudatában volt annak, hogy mindenről értekezni aligha lehetséges. A költő közeli barátai, életének tanúi, ismerősei Pomogáts Béla kötetét követőleg egyelőre még csak rövidebb-hosszabb tanulmányokat publikáltak. A könyv szinte provokációnak hat, hogy akik ismerték Faludyt, foglalják össze, tegyék közzé emlékeiket - Blénesi biztatja is olvasóit: ha van saját ismeretanyaguk, történetük, folytassák a Faludy-tanulmányok sorát. Az öröm művésze című fejezetben a költő névválasztását, a magyar nyelv és kultúra iránt való elkötelezettségét, munkásságának humanista megalapozottságát, a humanizmusba való beágyazottságát fejtegeti. Az utóbbi egyben hermeneutikai kérdés, Blénesi szavaival élve, Faludy „az előzetes megértés fogalmát veszi célba, arra kérdez rá". A természet szépsége és az emberi szépség iránti őszinte csodálat és rajongás velejárója a költő ön- és világteremtésének. Nemhiába vonzotta és foglalkoztatta ez a kezdetben festői pályára készülő Faludyt is, kitüntetett helyet kapott műveiben, amelyek közül a Villon-átköltések igazi magyarországi társadalmi eseménnyé változnak. 1937 könyvnapján a Vörösmarty téren és az Operával szemben két színésznő, Muráti Lili és Fedák Sári árulják a „Villont". Blénesi részletesen magyarázza meg számunkra, miért érezte Faludy oly közel szemléletéhez Villon mellett Erasmust és Dantét, másutt izgalmasan von párhuzamot költőnk és Michel Foucault között, érdekes analógiákat találva a neves francia gondolkodó „dokument", „monument" fogalmaira. Merész vállalkozás ez, amelyet a szerző a kutató szerénységével tesz, ugyanakkor érezni a sorok mögött a hatalmas tudásszomj által irányított szorgalmat, amellyel Blénesi a magyar Villon fasori gimnáziumi éveinek, szerelmeinek bemutatása által eljut a következtetéshez: „Faludy a hosszú és embert próbáló pályaíve során az alkotásban megélhető boldogsághoz, az örömhöz az önmegértésből kiindulva jutott el a világ megértéséig. Személyes énjét a lírai én tárgyává tette, ahonnan a költői én a világteremtő játék folytonos oda- vissza villództatásában vissza tudott következtetni az életére, onnan pedig a művekre. Ebben a folyamatban az önművelés, az önképzés, a humanizmus nagy példaképein keresztül jutott el a világ megértéséhez, a világ megértéséből pedig az ember megértésén keresztül az élet megértéséhez. " Miért éppen költő? - Mert féltem a haláltól - válaszol Faludy a kötetben, amely a Villon-utód recepciójának néhány aspektusát járja körbe, kezdve a kolozsvári Korunkban megjelent első könyvnyi terjedelmű műtől (Heine: Németország), amely külön kötetben is megjelent, az alkotótársak, Szőcs Géza, Orbán János Dénes, Böszörményi Zoltán, Márkus Barbarossa János véleményén át a magyar irodalomtudomány képviselőinek (Fried István, Szakolczay Lajos, Kulcsár-Szabó Zoltán és mások) tanulmányáig. Úttörő jelentőségű 105
