Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula

Kiterjedt kapcsolatrendszere révén egyszer levelet kapott egy cambridge-i orvostól, akitől biológiai kutatásairól kért cikket. Az orvos levelének volt egy kis záradéka, melyben felhívta Oldenburg figyelmét arra, hogy van itt egy fiatalember, aki nagyon egyéni mate­matikai utat talált a mozgásfolyamatok leírására. A neve Isaac Newton, bizonyos, hogy még hallani fog róla. Képzeld el, a XVII. században egy orvos ezt képes volt megítélni! Nemrég Angliában húszévi munka eredményeként kiadták Oldenburg teljes levele­zését [Marie Boas Hall]. Laci erre lecsapott, s Oldenburg főszereplője lett A véges végtelen több adásának. De említhettem volna Peiresc vagy Aldrovandi nevét, gyanítom, szintén nem csengenek ismerősen, Mersenne vagy Tycho Brache már inkább, pedig a tudomány kibontakozásáért egyaránt sokat tettek. Nos, mindnyájan szereplői A véges végtelennek.- Vekerdi Lászlónak mindig is szívügye volt a háttérben levő értékes emberek felmutatása.- Emellett vallotta, hogy a tudománytörténet-írás is most fordul a nagyokat előkészítő emberek felé. Meglehet, ez inkább csak ürügy volt ahhoz, amit mondasz, hogy az őt oly jellemző etikai magatartáshoz igazodhasson: a sztároltakkal szemben a háttérben levők mellé álljon. Nagyon biztatom azokat a fiatalokat, akik tudománytörténet-írásra adják a fejüket, búvárolják meg Vekerdi László munkáit. Akár úgy, hogy meghallgatják A véges végtelen adásait, talán lesz belőlük egyszer egy hangoskönyv, akár úgy, hogy elolvasva tanulmá­nyait, ötleteket merítenek belőlük. Azokat aztán kiteljesíthetik további szakirodalommal, levéltári kutatásokkal. Lacinak sohasem volt kedvére való munka levéltárakban cédulázni, kivéve talán azt az időszakot, amikor a Rényi Alfréd vezette Matematikai Kutatóintézet könyvtárában dolgozott.- Ellenben alapmunkák sokaságát olvasta hihetetlen hatékonysággal.- Igen, és leginkább a tudománytörténet története foglalkoztatta. Az így él Galilei vagy tíz Galilei-képet elemez, és - mint a cím mondja - az átváltozások napjainkban is tartanak. A különböző felfogásokat, megközelítési irányokat, a nagy értelmezési áramlatokat szeret­te összevetni, vitatni. Erre különleges adottságai voltak, hihetetlenül nagy memória, rend­kívüli keresőprogrammal. A szeme nagyon éles volt, és választékosán, gyakran érzelemtől sem mentesen fogalmazott. A dokumentumokat feldolgozó, levéltározó tudománytörté­nészek nem mind szerették, amit meg is lehet érteni. Végtére az ő anyagaikkal dolgozott, olykor talán nagyobb leleménnyel. De mindig pontosan megnevezte a forrásait, és mások teljesítményét nemhogy elismerte, de szinte magasztalta. Ismeretlen vagy elfelejtett kuta­tók, történészek, írók százait, nem túlzók, százait vonja kölcsönös gondolataik fényébe.- Vekerdi László naprakész volt a tudomány világában is.- Ebben sokat segített neki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában a szerzeményezés volt a munkája. Egyszer mutatta az egyik szobában a plafonig bepol- cozott falakat, ahol semmi más nem volt, csak a referáló folyóiratok, kiadványok a világ minden tájáról. Azok alapján javasolta, mit érdemes az Akadémiának megvásárolnia. Neki való munka volt. - Egy könyvtár egy alkotás, ennek a könyvtárnak az utóbbi évtizedei az életművem része - mondta egyszer. Az újonnan beszerzett anyagból gyakran épített be elemeket A véges végtelenbe, többek közt ezért is voltak váratlan témaváltások. Ami nagyon megtetszett neki, afelé elkanyarodott. Készülhettem én, ha a felvételen elővett egy könyvet, fordított belőle egy-két részletet, Mattolva. - Nem adom ki a kezemből, még nincs katalógusba véve. De most kell vele foglalkoznunk, mert aztán majd hazaviszi valamelyik akadémikus, és ki tudja, mikor látom újra. A műsor hallgatói akkoriban szintén naprakészek lettek. 89

Next

/
Thumbnails
Contents