Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula

Felgyorsítva a fölépítését átlátni, ritmusát megfigyelni, egyes részleteire akár tízszer is visszatérni. Nemcsak a tartalmát tudod már kívülről, hanem minden bakiját, indulati elemét, hangszínváltását; érzed elbizonytalanodásait és telitalálatainak örömét. Hol fárad el, hol élénkül fel újra... Kitüntető bizalom, hogy valaki így kiszolgáltatja magát neked, orvosi-papi kötelezettséget érzel, hogy a tudásod szerinti legjobbat hozd ki belőle. Ki számolja ilyenkor az időt? Nekünk az idő nem volt pénz, csupán egy dimenzió, mint az eldobott kőnek.- Húsz adásban egyeztetek meg. Hogyan lett ebből 221?- Négy év alatt, 1986 októberére, végére értünk a tervezett húsz adásnak. Eljutottunk Platónig, Szókratészig (Platón Szókratészéig) és a görbe tükröt mutató Arisztophanészig. Laci azt mondta, ennél tovább nem érdemes menni, itt az emberi gondolkodás a csúcsára ért. A 20. adás címe ki is mondta: „

Ideális betetőzései a valóságnak" [Fülep Lajos]. Onnan kezdve lehet ugyan újabb dolgokról elmélkedni, de már csak ugyanazon a szinten, amelyen ők tették: vitatva, absztrahálva, idealizálva vagy öngúny torzképében szemlélve. „Ami ezután következik, az csak folytatás vagy visszaesés. Arisztotelész?! Epigon! Nem érdemes folytatnunk, legyen itt vége!"- határozott. Tudomásul vettem.

Főnökeim a rádióban, szerencsére, nem voltak ilyen beletörődőek. Horváth Ida kijelentette: „Vétek lenne abbahagynotok! Minden újabb adás, amit ebből az emberből kipréselsz, nyeresége a Rádiónak." Újra megküzdöttem hát Lacival. Már könnyebb volt.- Na jó, folytassuk, de ugorjunk rögtön a középkorba, a mezőgazdaság forradalmához, a malmokhoz, a bütyköstengelyhez, az ökörhöz, a katedrálisokhoz és az egyetemekhez. A középkorról sok téveszme kereng, pedig van néhány olyan teljesítménye a technikában, az iskolarendszerben, a teológiai absztrakciókban, ami túllép a görögökön, legalábbis más. Ekkor alakult ki az Occidens, a Nyugat. A hellenisztikus korszakot hagyjuk ki.- A középkori skolasztikusok minduntalan Arisztotelészre fognak hivatkozni - kardoskodtam -, nem gondolkoznál azon, miként lehetne mégis áthidalni ezt a nagy ugrást?- Jó, jó, majd megnézem - dörmögte.- És megszülettek az Arisztotelészről szóló műsorok...- Kezdődött az „Egy olvasó Athénbe érkezik" adással. Figyeled, milyen sejtelmesen indít!- Olvasó?- Igen, én sem tudtam korábban, hogy Arisztotelészt olvasónak nevezték egyesek, amihez persze kellett a könyvtár. Aztán a peripatetikus iskolák... Laci egyre jobban belemelegedett. Sorolom tovább a címeket: Alexandrosz nevelője - „A polisz összetartója az arányos viszonzás" - „Az ember természeténél fogva tudni vágyik" - Szolgamaszk alatt - „Ment-e a könyvek által a világ elébb?" Ezek az adások mind-mind Arisztotelész körül forogtak, és sok mindenben a mához szólnak, elég, ha csak a politikafilozófiai alapokra gondolunk. Meglepően arisztoteliánusok vagyunk, ha nem a természettudományokról van szó. Laci felülbírálta magát, és alaposan belemélyedt a hellenizmus és a késő antikvitás korszakába, beleértve az arab tudósokat, gondolkodókat is. Érdekes, a kínaiakra nem tért ki, talán mivel közvetlen hatásuk nem volt akkor az európai kultúrára. így azután a középkorhoz csak az 57. adásban, 1990 áprilisában érkeztünk el. A három és fél év alatt Laci óriási és szerteágazó anyagot mozgatott meg, általános műveltségünknek igencsak tágítva a horizontjait. Úgy gondolom, ő is „olvasó" volt, aki a ptolemaidák, majd a rómaiak birodalmába érkezett; sokat tanult, többnyire a naprakész specialistáktól. Például az arab származású francia tudománytörténészek munkáiból.

87