Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: "Kitalálja az életet" : Szabó Magda emlékezése (Bécs, 2000. október 24. és 27. között)
SZM: Ő biztos, hogy nem jött kérni. Rába inkább kivágatja a nyelvét, de nem kér semmit se. Nagyon szerettük őt. Főleg Tibor. Többet érintkeztem Rábával, mikor férjhez mentem, mint bármikor lánykoromban. KL: És mondd, ti azt hogy viseltétek utóbb, amikor Rába és Ágnes megharagudott egymásra? SZM: Sehogy, nem illett észrevenni. Erről nem beszéltünk. Balázsnak azért olyan gyenge már az egész testalkata, mert állandóan megpróbálta kiegyensúlyozni a dolgokat. O is a reformátusoknál nőtt fel. Féljél a haragos reformátusoktól, ők visszamenőleg büntetnek. Visszamenőleg a harmincéves háborúig. Rémes népség vagyunk. KL: Te a Centrálba bejártál? SZM: Minden héten. De csak addig, ameddig férjhez nem mentem. Erről Lakatos Pista tehet, a hülye levelezőlapjával. Amiben részvétét nyilvánította, amikor férjhez mentem. Hangsúlyozottan csak engem hívott meg a Centrálba, hát persze, hogy nem mentem el. KL: Lakatos akkor mit csinált? SZM: Ő volt a kifutófiú. KL: A Válasz fedezte fel, a másik szomszédvár. SZM: Nem vettük komolyan, valami 10 évvel, vagy mennyivel volt fiatalabb nálunk, gyerek még. Ott ólálkodott. Rába Gyurkát szerettük mi. Ágnes azért volt rá dühös. Mindenkire dühös volt, aki fiatalabb volt. KL: S akkor már Rónay belejött ebbe a társaságba? SZM: Bele. Nem nekem, az Ágneséba. Én Rónayról annyit tudtam, hogy később írt a Freskóról. S ezen nagyon csodálkoztam, hogy pont egy katolikus lapban kapok egy glóriát. KL: És a későbbi Rónay-asztal? SZM: Nem, az nem az enyém. KL: És Kéry? Ő akkor a Magyarokat szerkesztette, majd utóbb a Nagyvilágot. SZM: Jól tetted, hogy megemlítetted. Mondtam neked, hogy apámnak nem voltak barátai. Mindenesetre, mikor a szülők elbúcsúztattak minket, Kéry Lacit ugyanúgy a saját apja kísérte ki, akkor jöttek rá, hogy a két gyereket elengedik. Kéry Laci volt a fiatalabb. Én voltam az idősebb. Hát nevetni én őt nem láttam. De tudod milyen jó novellista volt? KL: Ezt te mondtad, hogy kérdezzem meg tőle, ír-e novellákat, amikor még élt. SZM: Nagyon jó novellista volt. Tudod, olyan angol humorú. Jó nyers-száraz. Olyan volt, mint a száraz italok. KL: De akkor miért hagyta abba? SZM: Annyi élete már nem volt. Tudod, milyen volt azokban az időkben a Nagyvilágot úgy szerkeszteni, hogy ne legyen belőle baj? És ott volt mellette az öreg Kardos, aki állandóan a körmére nézett, állandóan rettegni kellett Pánditól, hát hogy gondolod? Tudod, mi volt nagyon nehéz helyzet az Újholdnál? Úgy taposták azt a pár fiatalt. Olyan méltatlan és értelmetlen és rettenetes volt. KL: Az Újhold fele meg kommunista volt. Irt oda Örkény, sőt szerkesztette is. SZM: Ezek zavaros dolgok. Én nem vagyok az Újhold vezetősége. Én az Újhold egyik tagja vagyok, soha nem voltam benne a szerkesztőbizottságban. Soha semmiféle szerkesztőbizottságban nem voltam, nem is szerettem volna. Ennyi. Gyorsan, boldogan visszamentem és vezettem parányi háztartásomat, boldog voltam, hogy otthon lehettem. Tudod milyen volt Rákosiig, amíg a minisztériumban voltam, nem engedtek haza, csak este fél 9-kor. Az más, hogy kocsin küldtek haza, de inkább el se vittek volna. Borzasztó volt, soha nem volt semmi szabadidő. Aztán meg az iskolában dolgoztattak reggel héttől este hétig. KL: És a kitagadott volt barátok? SZM: Én nem álltam szóba azokkal, akiknek biztonságos volt az élete. KL: Azoknak se volt mindig az. 75
