Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Sándor Iván: Az éjszaka mélyén : 1914
Sándor Iván Az éjszaka mélyén 1914 Felsőtestüket a bársonyhuzatú karosszékekben hátrafeszítve, fejüket magasra emelve, az elnök egy-egy közbevetésére rábólintva hallgatták a miniszterek Pinchon külügyminiszter beszámolóját az Elysée-palota aranytermében. Foch marsall hadseregtábornok várta, hogy mielőbb átvehesse a szót. A park fáin túl a Condorde téren nem volt nagy forgalom. A hölgyek gavallérjaik nélkül sétáltak, azok éppen a folyópartokon, hegyoldalakon, mezőkön mentek rohamra, ásták a sírokat az elesetteknek vagy kerültek maguk is a hantok alá. A külügyminiszter élénk kézmozdulatokkal kísérte a beszámolóját. Úgy vázolta fel a lehetőségeket, hogy álláspontja kiismerhetetlen legyen. A szövetséges angol, amerikai, olasz diplomáciai tárgyalásokon nem sikerült közös álláspontot kialakítani az Osztrák-Magyar Monarchia jövőjéről, jelentette ki, a kérdés az, hogy a Monarchia a jövőben biztos közép-európai hátterünk legyen-e Németországgal szemben, vagy a Monarchia felszámolása biztosíthatja-e, hogy a jövőben ne találjon benne Németország újra szövetségest. Az oroszországi forradalmi események előtérbe helyezik a lengyelek önállósodási törekvéseinek támogatását, a román kapcsolatok erősítését, a Monarchia nemzetei a szövetségünket keresik az elszakadás elősegítésére, a csehek saját köztársaságuk kikiáltására készülve siettetik Bécs végső vereségét, ugyanakkor angolszász szövetségeseinket aggodalommal tölti el, hogy a Monarchia megszűnésével felborulhat az európai erőegyensúly. Az elnök nem ad szót a marsallnak. Utasítja őt és a külügyminisztert, hogy hetvenkét órán belül közös jelentést terjesszenek elő a frontok helyzetéről és a diplomáciai tárgyalásokon elfoglalt kormányálláspontról. A Szajna-parton nem sétáltak szerelmespárok, habár a kora reggeli víztükör ugyanúgy ragyog, mint amikor a párok az átvirrasztott éjszaka után egymást átkarolva továbbindultak. A Quae D"Orsain csak néhány taxi hajtott végig. Hét órakor a kabinetfőnök kinyitotta a marsall előtt az óraterem szárnyas ajtaját. A külügyminiszter eléje sietett. A hatalmas ablakokon át sugárzó fény csillogott a földig érő tükrökön. A külügyminiszter két pohárkába konyakot töltött. Egymás egészségére kívánva lehajtották az italt. Mindenekelőtt számot kell vetnünk, Ferdinand, azzal, hogy elmúltak azok az idők, amikor katonáink a lelkesedés tetőfokán harcoltak. A Marsall csak annyit válaszol: valóban, Stephan. 3
