Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Tandori Dezső: Továbbra is az Egzisztancialitásról : (Ld. Egy úr)
Nyár. Hő. Akkora a hőség, hogy nem is kellek hozzá. Izzadni. Pedig könnyen megizzadok. Egy régi vers: Süt a nap magára a nyárra, mintha nem volna köze hozzá. Seurat képére írtam. A pontverseket Seurat képeihez kötöttem. Lényegük mégis az volt, hogy szinte érzetté rövidítettek le mindent. Tömörség? Nem. Egzisztencialitás, remélem. Hamar alakuló kapcsolódások, szokatlan kihagyások módjaival. * * * Felébredek. Mocorgok. Verébkém mocorog. Vagy ő mondja előbb, hogy csíiippp, vagy én. * * * Megyek át hozzá. * * * szintet másokra, elárasztanak minket. Nem * * * Eldobott papír: Ennyészet. Tenyészet. En-nyészet. Gyenge. De... * * * Én: Semmi sem kell. Haha: Megengedheted megadnak. Ha. Én: Nem kell megengednem sem. Haha: Még jobb neked. Már ha. * * * Nem tudok semmit se mondani, de választ se várok rá. * * * Agynak dőlni, Földnek dőlni. A kettő közt: matracnak dőlni. Ne rettegjek tőle? Nehézkes vagyok. Vonszolódás. Gyenge. Semmi terhet. Gyatra, fizikailag. Támolygok. Gyakran vagyok gyatra. Életem idétlen, de még időbb lesz. Fura fokozódás. Ne vicceljünk! Tele, tálán, de csak talán. Hagyjuk e Ami szint, mind hagyjuk másokra. Az egzisztencialitás nem szint. Egyebek meg eleve kell törekedni. 22
