Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Tandori Dezső: Továbbra is az Egzisztancialitásról : (Ld. Egy úr)

Tandori Dezső

Továbbra is az Egzisztencialitásról

(Ld. Egy úr)

1. A következő anyagokból kellene dolgoznom:

2. Abbahagyni ezt az írósdit! Míg nem késő. Elemezzék ám eddigi művemet, műveimet. Ld. Fűzi László gyönyörű esettanulmánya, Maszkok terek... Ahol jóbarátom többeknek felolvasta egy versemet, 10 flekk, és hogy ki írta. Nekem is szív közeli költemény, nemrég jöttem rá. Kosztolányit mondtak. Van tehát javítandó. Minimum Kálnokyt kellett volna. Na. De hogyhogy „míg nem késő"? Mi baj érhet, ha nem? Közbevetés: még a vállalt feladatokat elvégezni. Nem csekély dolgok. Nem részletezem; de még talán rátérek. El, és - el. Abba. Ebbe és abba. De miért? Amíg nem késő??

3. Igen, amíg nem mondok túl sok feleslegeset, regénytelent, rosszul érthetőt. PL gondolatok még oké; okokéi, jönnek, mint mélyebb vágyak, melyeket el-megélni viszont már senkivel sem akarok. Igaz-e ez utóbbi is? Igaz is, nem is. Viszont nem igaz, hogy nem igaz, tehát igaz. Csak miért így fejezem ki? Mint: megkérdik, hogy vagy? Jól, mondom, jól, de ez nem igaz. Rögtön humoristák példáival jönnek válaszul. De hát nem értik egzisztencialitásvalőrjét az ügynek. Akkor minek. Ha túl sokat mondogatok ilyeneket, lassan „késő", fárasztó leszek vele etc.

4. Miért abbahagyni, míg nem késő? Mert folyton ugyanazt mondom, ugyan- egyet mondogatok e tárgyban. „Én", aki csak prózaírásban is annyit kezdeményeztem. Nagy témákat. Gombfoci, medvék, verébkék, lóversenyek, képzőművészet. Bűnügyeim a krimikben. Utazások, a magam módján. Esszék külhoni és itthoni írókról. Színes cikkek „a mindennapokról". Most akkor és írjam folyton ezt: „Már a B.B. út vége felé se, tudok középtájáról jó lélekkel elpillantani, mert túl messze a vége, holott... még két éve mennyit jártam arra, a lombos mellékutcákon, és hegynek fel, hegyről le, és ücsörögtem K.D., nagy költőnk szobrának tövében stb." Mondjam most én akkor örökké a Kafka nagybátyjának szomszéd faluját, ahová - érzet! - már a legjobb lovakon, egy élet hossza alatt se tudna átérni, de fiatal legényekről sem hiszi el ezt? Mondjam, de örökké, hogy már semelyik étel nem vonz, engem, aki még májat is paníroztam, mákos gubát készítettem, sokféle omlettet, és ma? Egy virslit nem főzök meg. Visszás. Abbahagyni, amíg nem késő. Ezt az írósdit.

16