Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Ayhan Gökhan: A Szabó

doltam volna, hogy meglátogat, édesség, ajándék maradt a kezük után az éjjeli szekrényen, üdítők, könyvek, a legfrissebb Playboy magazin. Majd egy váratlan vendég az ajtóban. A Szabó. Nem akart bejönni. „Na, gyere, szia Szabó." „Hogy vagy?"- érdeklődött. Leült az ágyam szélén. Akadozva kezdődött a beszélgetés. Eleinte tőmondatokkal. „Mi újság? Hogy vagy?" „Jól, köszönöm." „Meddig kell maradnod?" „Pár hétig." Majd gyorsult a beszéd, és nem akadt meg, nem maradt abba. És a Szabó nevetett, megnevettetett. És a Szabó rendszeresen járt hozzám, míg ki nem kerültem a kórházból. Barátság, ha szabad azt mondanom. A Szabó és a barátság. A Szabó a barátom. Jól emlékszem a barátságunkra. Jól emlékszem rá. Most, hogy meghalt, és holnap eltemetik, nem tudom, emlékszem e nála jobban azokból a tornanadrágos időkből.

8