Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Dobozi Eszter: Csuhé-angyal

Dobozi Eszter

Csuhé-angyal

kukoricacsuhé volt a szárny, az arc, a szoknya rajta

álló nap, álló éjjel csak röpdösött, röpdösött lankadatlan

akit évezredekre szított tüzek ajzanak, az szárnyal így határtalan - falra fólszögezve bár - a tollas végtagok csapásaival meg-megkeverve a fojtott levegőt

s jöttek egyszer marconák, mint a testes dömperek, keresztül-kasul törtettek és tolattak, dörögtek át a szobán

egymagában szálló hópihét a szél,

úgy sodorta őt, a szárnyas kicsi lényt

a részvéttelen

s ostobán futó áradat,

és megtiporva

fal tövében

észrevétlen ott maradt

a parányi test szétesett, szétfolyó festékbe fúlt az arc, a szétroncsolódott szárnyakon még láthatók

az utolsó verdesésnek görcsei