Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Horváth Ágnes: Képeskönyv - tudományosan : Bónis Ferenc : Élet-pálya. Kodály Zoltán
A háború utáni időszak zaklatottabb, sűrítettebb előadásmódot kíván: a sok utazás, fellépés, vita, közéleti szereplés, ünneplés, majd megalázás, fárasztó koncertkörutak, politikai támadások és galyatetői pihenés - miközben a két idősödő ember élete egyre mozgalmasabb, szembe kell nézniük a betegség rémével is. A háztartás naplója azonban folyamatosan gazdagodik, s a látogatók száma sem változik, inkább gyarapodik. A programok sűrű egymásutánja nem kedvez a komponálásnak... A Cinka Panna 1948-ban félresikeredett bemutatása után kevés darab született, annál több előadás és vitairat, főként a „fordulat évét" követő időszakból. A szinte távirati stílusú, az életmű kiteljesedésének több évtizedét átfogó lapok után változik a szín, személyesebbé, bensőségesebbé válik a fogalmazás: a szerző saját galyatetői látogatásáról is beszámol az 56-os forradalom idején, hogy aztán megrendítő tudósítást adjon Emma asszony életének utolsó időszakáról, a Yehudi Menuhin látogatásakor készült utolsó fotókról. Az 50 évi egyíittlét után elkerülhetetlen magányról, keserűségről levélrészletek tudósítanak. A második feleséggel, Péczely Saroltával töltött utolsó esztendők leírása ismét szigorúbb kronológiát követ. Közben azonban megismerjük az elkészült és az el nem készült művek történetét, az utazásokat, az írásokat és a nyilvános fellépéseket, a nagy találkozásokat a világ zenei életének kiemelkedő alakjaival. A kötet prózai szakaszának harmadik része (az első rész a gyermekkor inspiráló közegének leírása) párhuzamos életrajznak tekinthető. A szerző a „kétpilléres híd" címet adta e fejezetnek, utalva Kodály egyik írására. A két pillér a köznapi gondolkodásban is együtt szereplő két géniusz, Bartók és Kodály. Maga a hasonlat Kodály 1946-os, a magyar Zeneművészek Szakszervezetének emlékülésében szerepel: „valaki negyven esztendei közös munkával olyanná nő egy másik emberrel, mint egy kétpilléres híd: ha a híd egyik pillére kidől, meginog az egész szerkezet..." Bónis Ferenc zenetudósi életművében a Bartók-kutatás éppúgy meghatározó jelentőségű, mint a pályatárs életének és munkásságának tanulmányozása. Nem véletlen tehát, hogy a korábbi szakaszokban is minduntalan felbukkanó párhuzamok és különbségek kifejtése külön fejezetben tér vissza. Míg előbbiekben az életrajzi, utóbbiban a szakmai (zeneszerzői tanácsok, kutatói együttműködés) kapcsolatokon a hangsúly, bár Bartók második házasságának bejelentése, vagy az emigráció előtti napok együttléte itt kap nagyobb szerepet. Nem véletlenül. A Kodály Élet-pálya kötet a 2006-ban megjelent Élet-kép: Bartók Béla című hatalmas könyv testvérdarabja. Az esszé egész gondolatmenete az egymást kiegészítő, segítő, de lényegileg szuverén alkotók mély emberi és szakmai barátságának, együttműködésének hátterét világítja meg, mintegy kifejtve a 15. oldal megállapítását: „Zeneszerzőként ekkorra (1907-re H. A.) már más és mást láttak a népdalban. Bartók természeti erők megnyilvánulásait, mely őt objektív, szinte fizikai-matematikai törvényszerűségek felkutatására-alkalmazására késztette. Kodály szubjektív, humán erők megnyilvánulását érzékelte a népdalban, messze tűnt századok történelmi üzenetét, egy valamikori nagy népi eposz töredékeit, amelyeket csak az új kor költője ötvözhet Egésszé." A méreteiben és tartalmában egyaránt monumentális kötet döntő részét képek alkotják: ismerős és mindeddig publikálatlan képek a zeneszerzőről, családjáról, barátairól, pályatársairól, műveinek kéziratáról, díszlet- és jelmeztervekről, koncertekről, kiadványokról. A képek gazdag tárházát (900 darab!) informatív feliratok kísérik, amelyek nem csupán illusztrálják, de szinte átélhetővé teszik a prózai fejezetekben elmondottakat. Intim pillanatok és ikonként ismert portrék keverednek plakátok, meghívók, térképek, kedves rajzok és karikatúrák, fontos épületek képeivel, de az egész mégis egységgé olvad össze: egy rendkívüli egyéniség életpályájának állomásait foglalja csokorba. A címben szereplő „pálya" szó használata sem a véletlen műve: nem csupán az életútra utal, hanem a vasútnál szolgáló édesapa állomáshelyeire is, amelyek házasságától kezdve meghatározó színteret adtak az ifjú Kodály tehetségének kibontakozásához. A tanulmánykötet szerkezete világos és áttekinthető: a három bevezető tétel címe is beszédes: „Magam alkottam első hangszeremet"; „Örvendjen az egész világ"; „Kétpilléres híd" - a gyermekkori élmények, az életút, majd a kapcsolat Bartókkal. Az esszék olvasmányosak, de minden mondat mögött érződik az elmélyült tudományos kutatásból, több évtized tapasztalatával letisztult háttértudás (Bónis Ferenc szerkesztette a Visszatekintés három kötetének első és későbbi kiadásait, az Így láttuk Kodályt című kötetet, tanulmányai közül kiemelkedik a Psalmus Hungaricus nagyszabású elemzése). Jegyzetek nem szakítják meg az olvasás folyamatát, a fontosabb forrásokra történő utalás a szöveg szerves része. A sorrend alapvetően szigorú kronológiát 135
