Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Kabán Annamária: A látomás szövegszervező szerepe : Miért borultak le az angyalok Viola előtt

acéltoll, a versírás eszköze mégiscsak vállalkozhat zarándoklatra a szó művésze kezében, és a toll mestere, a költő, a versbeszéd révén mégiscsak a tettek emberévé válik. Metafora, megszemélyesítés és hasonlat teszi képszerűvé, helyenként anapesztusokkal váltogatott daktilusok ünnepi zengésűvé a szöveget:

Lágyan zengj a csodáról, emberi nyelv, átszűrve szelíden jámbor hangulatok liliomszirmú, puha tiszta szűrőjén, olvadozón muzsikálj, meleg emberi szív, mint halk szamovár duruzsol, lágyan járd a papírt, kis acéltoll, mint dudorászó méla zarándok!

A csoda jelenvalóvá válik a monostori úton. A fohászban kért isteni segítség megérkezik. A költő látomásában a transzcendens és a földi egybeolvad. Az érkező angyalok szférájának zenéjét egyre erősödő hanghatások érzékeltetik. Ismétlés és jelzőhalmozás, illetőleg a hanghatást és tapintást egyesítő szinesztéziás kifejezés - „lengő szárnyak suhogása / verdeső puha angyali szárnyak csattogó muzsikája" - teszi érzékelhetővé az élményt:

...Halk suhogás hallatszott, íme, a kéklila esti homályban halk repeső suhogás, mely ütemre suhog s mindegyre erősebb, suhogó repesés, repülő zúgás, lengő szárnyak suhogása, verdeső puha angyali szárnyak csattogó muzsikája:

Chiazmatikus ismétlés - „repeső suhogás", „suhogó repesés" - érzékelteti a tiszta lelkek örömteli buzgóságát. Kezdetben csak a hanghatások sejtetik az angyalok jelenlétét, majd láthatóvá is válnak a konkrét térben és időben. Egyre többen özönlenek az öreg monostori utca fölött. Mindezt Dsida hangsúlyos mondatkezdő igékkel teszi érzékletessé (jöttek, szálltak, özönlöttek):

jöttek az angyalok át a parasztos, öreg monostori utca fölött, szálltak a kis kápolna fölött csapatostul, özönlöttek seregestül,

Majd a „gyönyörűszép angyali kar" égi zenéje szólal meg. A költő módhatározók halmozásával jellemzi a kart (víg énekkel az égből, fényességgel az arcukon, édes ringó lengedezéssel, zsongó zengedezéssel), illetőleg a számnevek halmozása és fokozás jelzi az angyalok sokaságát, intertextuálisan a Biblia Jelenések könyvének sorait idézve:

jött a sudár, gyönyörűszép angyali kar, lágy mandolinokkal, víg énekkel az égből, fényességgel az arcukon, édes

ringó lengedezéssel, zsongó zengedezéssel, száz meg ezer, föld tele, ég tele, száz és száz és száz meg ezer.

Violának, a földi lénynek angyalok jönnek a segítségére. Jó cselekedetét látva örülnek, és segítik földi útján és a tág biblikus úton, amint azt a soralapú negatív aranymetszés (14+22) szintjén olvasható versmondat kifejezi:

Négy daliás angyal fölemelte ölébe, a légbe ölelte kicsiny Violámat s vitte röpülve az esteledő, tág biblikus úton,

102