Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Buda Ferenc: Derű - ború : Tűnődések fehérről, feketéről V.

Buda Ferenc

Derű - ború

Tűnődések fehérről, feketéről V.

Különös játék olykor rá-rátekinteni egy ember életidejének évről évre szaporodó viszonyítási pontjaira. Kiváltképp akkor, ha az életidő a zárószakaszához közeledik. Ez lévén leginkább a kezem ügyében, ezúttal a magaméra vetek egykét pillantást. No, lássuk csak:

Születésem esztendejében épp 88 éve múlt annak, hogy a Nemzeti dal s a tizenkét pont kinyomtatásával elkezdődött a magyar forradalom; 87 éve, hogy egy névtelen orosz dsidás halálra döfte a fegyvertelen Petőfi Sándort, császári-cári összefogással leverték a magyar szabadságharcot, s Aradon kivégezték szabadságharcunk tizenhárom - magyar és nem magyar származású - tábornokát; 69 éve, hogy megtörtént a kiegyezés; három és fél évtized telt el a huszadik századból; 22 éve tört ki s 18 éve ért véget az első világháború, s mindössze 16 éve mondták ki első ízben a csonkító ítéletet Magyarország felett a Trianon- palotában. Születésem napjának reggelén hunyt el Kosztolányi Dezső, József Attila halála napján épp 13 hónapos voltam, s ha - mondjuk - idejekorán kezembe kerül Móricz Zsigmond valamely műve, azt még az író életében olvashattam volna.

Most pedig lépjünk egy nagyot előre, s váltsunk nézőpontot:

Trianontól máig még hosszabb idő telt el, mint a szabadságharctól a születésemig: kevés híján 92 esztendő. (Boldi unokánk születéséig pedig hajszálra annyi: 87.) A második világháború végétől mostanáig 67, ötvenhattól számítva pedig még egyszer 56. Az a valami, amit a mindennapi szóhasználat rendszerváltásként emleget, 22 esztendővel ezelőtt ment végbe. Szinte egy kerek emberöltőnyi időszakasz ez: egyetlen személy - vagy akár egy egész család - életében lényeges, fontos változások következnek be ennyi idő alatt. Hogy mást ne mondjak: például megszületik s felnő a gyerek. (Eltekintek itt a többes szám használatától - az ma már nem jellemző.) Kérdés (vagy talán, sajnos, nem is kérdés): korábbi, azt megelőző állapotához képest az ország vajon felnőtté vált-e? Vagy csupán öreggé?

Hogy a költészet se maradjon ki a visszapillantó viszonyításból: 87 éve született (lám: még egy 87), s 34 éve távozott el közülünk Nagy László. Egyetlen unokája születését már nem érhette meg. (Közben csak úgy eszembe ötlött: mit szólna vajon László e mai világról? E mai világhoz?)

18