Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Tornai József: A semmi ellen; A Lemenő Nap ravatalán; A Hortobágy mosolya; Nyakörv
Tornai József A semmi ellen Dobozi Eszternek Üdvözlet, galaxisok, üdvözlet, gömbhalmazok, spirálködök, farig sörényes menyasszonyok és vőlegények, ha már összeházasodtatok, hasonmás ősrobbanás-szülők, szerteszórjátok bolygófiaitokat-lányaitokat a kék pusztaságos égen, éljen a héliumlángotok és a neutroncsillag-ikretek is éljen! Ti hordtátok ki az atomokat méhetek rákcsillag jegyei alatt, ti dajkáltátok a halforma időt, míg a térből egy-egy falat jutott minden újszülött mindenség-szájnak. Ave, világűrmagasság, áve, atommagok nyerítése, ti húzzátok az Androméda felhő-szekeret a rádiósugárzás szérűjébe, irgalmas istenségek helyett ti a mi elménk taván vitorláztok, és nem volt kezdetetek és nem lesz kifulladástok. Üdvözlet, tejutak tojáshéja: ötszáz milliárd is van belőletek, ó kicsi mintája a sok világ bársonyszoknyájának, töltsétek meg szívünk udvarát a mágneses zivatarok alkoholával: mi kiisszuk, ami nekünk rendeltetett. Hol voltatok, mik voltatok, mielőtt ajtótok kitárult, mondjátok meg a neveteket, eónokon átugró lovasok. Versei közlésével köszöntjük a 85 esztendős költőt (A Szerk.)