Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Vertlib, Vladimir: Tranzitállomások
Vladimir Vertlib Tranzitállomások Amikor egyik nap beállítottam Zinajda Boriszovnához, a háza udvarába, mindjárt észrevettem, hogy valami nincs rendben. Az asszony többnyire vidáman üdvözölt, ilyesféleképpen: - Jó reggelt, fiatalember! Hogy aludtál? Szépeket álmodtál? - Most azonban csak szótlanul odabiccentett, az asztalra tette a piro- gos ládát, egy zsebkendővel letörölte a verítéket a homlokáról, és nekiindult. Szokatlanul sápadtnak látszott, és gyakran meg kellett állnia pihenni. Elrontotta a gyomrát, mondta, amikor a szokott árusítóhelyünkhöz értünk, a fél éjszakát a vécén töltötte, fáradt és szédül, lázasnak is érzi magát. - Ma sűrűbben fog leváltani a férjem - mondta.- Miért nem árulja ma a férje egyedül a pirogot? - kérdeztem.- Mert gyakorlati dolgokra ti, férfiak, nem vagytok használhatók - válaszolta nyersen. Úgy döntöttem, a legjobb békén hagynom Zinajda Boriszovnát, fölütöttem hát egy könyvet, és olvasni kezdtem. Délutánig Zinajda Boriszovna férje körülbelül ötször segített be. Négy óra körül bejelentette, hogy ha hazament, ledől a szokásos délutáni szunyókálására, és hat óra tájban jön majd megint. Fél ötkor Zinajda Boriszovna fájdalmasan a hasára szorította a kezét, és hangos sóhaj kíséretében ezt mormolta: - Az ördögbe, mi ez? - S miután fürkésző pillantással méregetett, megkérdezte: - Gondolod, hogy le tudnál váltani egy negyedórára? Hiszen okos fiú vagy.- Természetesen! - mondtam megtisztelve érezvén magam a belém helyezett bizalmától.- Akkor csak ügyelj mindenre!- Megbízhat bennem. Nem vagyok már dedós gyerek. Futó mosoly suhant át Zinajda Boriszovna láztól és fáradtságtól meggyötört arcán. - Na, ha így áll a dolog, akkor viszlát hamarosan. Légy ügyes! - mondta, és ötszáz lírát nyomott a kezembe. Alighogy egyedül maradtam, máris egyszerre több vevő is megjelent a „standomnál": egy idősebb úr fehér öltönyben és szalmakalapban, aki egy róka vörös boxert vezetett pórázon, egy asszony, két, nagyjából korombeli gyerek, három részlet © Vladmir Vertlib: Zwischenstationen, Deuticke im Paul Zsolnay Verlag Wien 1999 55
