Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej

ban velük együtt festettem be titokban, mielőtt Adriant rákényszerítettük, hogy mocskos havat egyen. Eszembe jut a lányom arca, amely úgy hasonlít az enyémhez. Vár rám Bécsben. Lerázom a képet, félretolom a horgolt műanyag függönyt, és hosszasan nézem a külső kerület ürességét. Vörös villogó fények és gyárkémények skyline-ja. így álltam itt utoljára, egy pohár gyerekpezsgővel a kezemben. Észrevétlen mozgást észlelek, léghuzatot, vizsgálódva az ablak elé emelem a kezem, vajon nem keletkezett-e rés a tömítésben.

A tükröződő ablaküvegből különös arc tekint rám. Nyak nélküli, légnemű, síkszerű, és sokkal nagyobb, mint az enyém, amelyet azon a másikon áttetszeni látok. A hasábfej.

Az örvénylés, amely kocsonyás burkában fel- és alászáll, a fehér éjszakák egének színét viseli. Nincsenek világosan felismerhető vonásai. Bensője szakadatlanul átrétegződik. Lobogás, amely a fejem körül lüktet, és rám telepszik. Szemei fekete, feneketlen lyukak szemfehérje és pupilla nélkül, rám merednek. Óriásiak. A félelmetes fejnek valami bájos, kisgyermeki jelleget kölcsönöznek.

Óvatosan közeledem, mígnem orrom és homlokom a hűvös üveghez ér, és rajta keresztül alámerülök a szentpétervári hátsó udvarokba, és körös-körül már csak a házak láthatók.

GyÖTjfy Miklós fordítása

49