Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
a pamlagra. Biztos, ami biztos. A szag, amely megcsap, mint egy illetlen kutyát, orral előre a gyermekkoromba taszít. Az előszoba majd szétreped, úgy teli van. Itt van mindenki, hogy engem üdvözöljön. Kacagnak, szorongatnak, csókolgatnak, tegeznek, mintha évről évre jönnék-mennék itt, mintha ma ünnepelném a születésnapomat. A legtöbb arcot, amely fesztelen vidámsággal az enyémhez dörgölőzik, nem ismerem meg. Szakállas és borotvált, ráncos és sima, krémmel bekent és kifestett, szemüveges és szemüveg nélküli arcok. Nem mutatkoznak be, mert feltételezik, hogy mindannyiukat ismerem. Impregnálnak a szagukkal és történetükkel. Szédülök. Szégyellem magam az enyhe undortól, amely feltámad bennem. Nem tudok bekapcsolódni a túláradásukba. A szeretet a gyomron megy keresztül és a végbélen át búcsúzik el. A családi amőba szorosan körülölelt. Fényképeket lengetnek Sara nagymamámról, akire úgy hasonlítok, és e hasonlóság alapján feljogosítva érzik magukat, hogy igényt tartsanak rám mint maguk fajtájúra. Összevissza kiabálnak. Mint Baba Masa, mint Baba Jaga. Aztán meg a szememre vetik, hogy a lehetetlen frizurámmal meggyalázom Baba Sara emlékét. A még mindig hájas unokatestvéreim, az ikerpár kényelmesen masszív horgonyként tartanak meg a többi rokon hullámzásában. Bekerítenek, kipiszkálnak a tömegből. Lelépünk a szomszéd szobába, miközben Ljuba, Galja és a többi nő összevissza kiáltozva és hahotázva megterítik az óriási asztalt, amely lélegzetelállítóan rövid idő alatt megtelik, mint a mesében. Aztán ki-a-zsákból-botocskám módjára rávetik magukat a bőröndömre, és megbámulják a bécsi csodákat. Nem jók rájuk a magammal hozott ruhák. Mióta vártam rá, hogy megfontoltan nagyvonalú módon kiterítsem előttük nyugati életemet! Hogy egyszer kiélvezhessem a biztos győzelem ízét. Veszteségem kifizetődött. Nem látszik ugyan hasadás rajtuk, rettentő világukat megtarthatták egyetlen otromba darabban, de én mégis megvetem őket. A bennem erjedő méregért magamat is megvetem. Tömpe orruk van és hosszú sörényük. Sok színes gyűrű apró, négyszögletes ujja- ikon, amelyekkel T-shirtjeimet fürgébben túrják fel, mint a vámosok. Szomorú, szép tehénszemük és sötét bajuszpihe az ajkuk fölött. A gondoskodó háziasszonyok egész nap rám sütöttek. A konyhában olyan dolgok illata száll, amelyekre csak szavak nélkül emlékszem. Csodálat, öröm, részvét és sóvárgás keverékével bánnak velem. Salomon bácsi lánya pálcavékony és nagyon tekintélyes lenne, ha nem volna rajta az az erős szemüveg, amely vaskos keretű lencsék mögött tünteti el az arcát. Kontaktlencse nincs errefelé. A hölgy nagyon hiú. Bevallja, hogy gyakran lemond a látásjavítójáról. Akkor a tapintóérzékével közlekedik. Józan árucsere-hangulat uralkodik köztünk. Soha egyetlen levélre se válaszoltam, amelyet nekem küldtek. A lakószobában számtalan ajándékot készítettek elő számomra, ami még jobban erősíti a gyerekszületésnap benyomását. A férfiak borospalackokat nyitnak ki, egyébként pedig lazán pipázgatva és filozofálva üldögélnek a lakószobában. 41
