Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej

és kezdi még egyszer átnézni őket. Az egyik kolléganő nem bírja ki a feszült csendet és felzokog. Decensen kivezeti egy kolléga.

Apám nem mozdult el a helyéről. Figyeli, amint mappája már elismerő pillantásban részesül, és aztán a kiválasztottak halmazára vándorol. Most már csak kétszer kettőig kell számolnia. A vízumára gondol, amelyért három hét múlva kellene elmennie. A már felmondott lakásra. Az ápolt úr meghatott mosolyára, aki egyértelműen egy megbízást készül kiadni, és azt nagy megtiszteltetésnek is tekinti, olyan megtiszteltetésnek, amelyet csak az állam megátalkodott ellensége utasítana vissza.

Nem ér rá gondolkodni. Már csak néhány pillanat van hátra, míg a látogató kinyitja a száját és kimondja a neveket. Hirtelen, gondolkodás nélkül, előreront. Valaki felkiált. Valószínűleg az érzékeny kolléganő. Ezúttal nem akad senki, aki kikísérné. Rettentő dolog történik.

Az összegyűlt személyzet azt látja, hogy a népszerű kolléga, Lev egyre gyorsulva, az ősz hajú úr elé érkezik, és karját meglendíti. A hivatalnok arca eltorzul hirtelen riadalmában, hátrál egy lépésnyit, csak egy kis lépésnyit, mielőtt vonásai újra kisimulnak. Ebben a világban ő az oroszlán, nem a bárány.

Lev kihasználja a lendületet, amely olyan nyaktörően közel vitte az ellenfélhez, és a közönség felnyögése közepette teljes erejével belebök mutatóujjával a látogató hasába. A helyzet merőben bábszínházi jelleget ölt, a látogató, mint egy lassított felvételen, hátrébb tántorodik, és a hasát fogja, miközben a nevető Lev, mint egy győzelemittas gladiátor, jelenti:

Mondhatom, nekem tetszik ez a papika! De tényleg - nekem tetszik!

A meghökkent kollégák kínlódnak, hogy se nevetniük, se sírniuk ne kelljen. Igyekeznek a lehető legközönyösebben maguk elé meredni.

Apám mély lélegzetet vesz.

Mielőtt kiengedi a levegőt, a látogató visszarakja a mappákat a halomba, és elrendezi öltönyét. Arca ismét üres és nyugodt, kifejezéstelen és koncentrált. Egy kiszámíthatatlan őrültet nem alkalmazhat a titkosszolgálat.

— Nos, kérem - mondja.

— Nos, kérem. Úgy látom, hogy ennek a vállalatnak nincs megfelelő jelöltje. — Azzal megfordul, és távozik, úgy, hogy még az ajtót sem csukja be maga után udvariasan.

Apám kirohan a klozettre, és ott összecsuklik.

Miközben szétesik a család, bejelentkeznek újra a rokonok. Nemrég hullott le a vasfüggöny. A kivándorlók még nem tudják, hogy az Salome fátylához hasonlít. A keletkezett nyíláson Nyugatra szivárognak az emberek, éhesen, szorongva, reménykedve.

Akik klánként együtt maradtak, szánják azokat, akik sokat vesztettek. Akik már régóta Európában élnek, sajnálják azokat, akik most Izraelbe költöznek, úgy, ahogy korábban a későn jövőket sajnálták, akik Amerikába mentek és hátat fordí36