Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
Barát és ellenség - minden szétporlik a turbinák morajában, amely lassan álomba ringat. Meg vagyok győződve róla, hogy az utazás célja az, amit a szülők közöltek: Litvániába megyünk szabadságra. A könnyhullató repülőtéri búcsú ezért kicsit túlzottnak tűnik. A repülőgépen van egy velem egykorú lány. Vad veszekedésbe keveredek vele, mert hazudni merészel a képembe. - Nem Bécsbe repülünk! - mondom neki. Nem nekem lett igazam. A repülőgépen osztogatott Mozart-kugelek aranypapírja túlságosan szép, hogy tönkretegyem. A tökéletes forma elolvad a kezemben, miközben csodálom. Később makacsul keresni fogom az otthonomat, mint egy ostoba kutya, amelyet kilométerekre elszállítanak, és ő állhatatosan rossz irányba akar visz- szaszaladni. Gyakorlatozásul a szüleim már hetekkel az elutazás előtt az orromnál fogva vezetnek. Miközben tornyosulni kezdenek körülöttem a kartondobozok, a lakás átépítéséről van szó. Úgy mászkálok az árnyékukban, mint Bábel tornyának tövében. Máig nyugtalanná tesz a ki nem pakolt kartondobozok látványa, mintha valami alattomos ígéret lappangana bennük. Minden költözéskor gyűlölettel beláthatatlan sarkokba halmozom fel őket. A hazugságnak egyszerű, jószándékú oka van. Félrevezető manőver a kevéssé megbízható ismerősök számára és nekem, a gyereknek, a kiszámíthatatlan tényezőnek, aki gyanútlanságában már okozott bajokat: Ada nagymamámat, aki néhány nyugati cserediákot tanít, kedvenc növendéke néha meglátogatja otthon. Egy ilyen alkalommal leesik nekem egy valódi prémből készült játék made in USA. Én, a Judás még a következő órában megszegem az ígéretemet, hogy tartom a szám. Lenyűgözve az agresszív kapitalizmusnak ettől az ajándékától, elhencegek vele az összegyűlt hálás közönségnek. A következmény: hetekig tartó rémület a családban. A külföldiekkel fenntartott kockázatos kapcsolatok hamar felkeltik a kollaboráció gyanúját. Ilyen széljegyzettel a kiutazási engedély megszerzésének esélyei szinte a nullára csökkennek. Lakásunk, amely egy tartalékos, a nyugdíj sokkjától sújtott kémelhárító ezredessel van ellátva, ráadásul termékeny talaj a hivataloknak szóló legabszurdabb jelentések számára. A munkának ez a hőse bénító értelmetlenségtől kínozva gubbaszt órákon át az egyetlen lakóközösségi telefon előtt, és gyorsírással rögzíti az összes beszélgetést, amely szenvtelenül folyik az orra előtt, egy külön erre a célra felfektetett dossziéba. Ül ott a félhomályban, és a haza iránti erkölcsi elkötelezettséget izzad minden csillogó pórusából. Lakóközösségünk nemcsak őrülteknek, alkoholistáknak és derék embereknek ad szállást, akik köréből barátnőm, Lenka és én is származom, hanem egy öregedő titkos prostituáltnak, Muszja néninek is, aki hivatalosan az egyetemi aktmodellek koordinációjának tisztjét látja el. Az a szobácska az övé, amely a mi családunk két szobája mellett található. Gyermektelen és magányos lévén szükségleteit úgy csillapítja, hogy újra meg újra meghív bennünket, gyermekeket, és nyalánkságokat oszt szét közöttünk, mint aki megszokta, hogy látogatóinak megédesíti az életét. Birodalmába mindig a Jancsi és Juliska halvány sejtelmével lépünk be. Érezzük, hogy kivételes helyet foglal el a társadalmi rangsorban. Épphogy csak megtűrik 30
