Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej

Csengetnek lakóközösségi lakásunk bejárati ajtaján. A mamám megy ajtót nyitni. A szomszédasszony, Muszja néni bukdácsol elő a folyosóról krimplén- slafrokban, és a mamámmal veszekszik. Aludni szeretne, nem a mi tivornyázá- sunkat hallgatni. Kis kamrája közvetlenül a mi szobáink mellett található, és két vendég már behatolt hozzá váratlanul és kopogás nélkül, mert rosszul tájékozódtak. A falak papírvékonyak. A folyosók zegzugosak és hosszúak.

Sajátságosán csípős-édes parfümfelhőbe burkolózva megjelenik Ljuba, apám nővére, két kislányával, Ninocskával és Lenocskával. A szoba, úgy tűnik, pillanatnyilag megtelt. Mindegyikük legalább kilencven kilót nyomna a mérlegen. Ünnepélyesen vonulnak be libasorban, bársonypuha karjukon egy-egy telirakott tálca. Mind a hárman csábítóan mosolyognak és meglibbentik a széles vászonszalvétákat. Moraj járja át a szobát. Én örülök. Egyrészt finom sütemények érkeztek, másrészt már nem én vagyok a legkövérebb gyerek a társaságban.

Ljuba néni ránehezedik mama elegáns biedermeier székére. Nyögését nevetés és kiabálás nyeli el. Lubovnak hívják, ami oroszul szeretetet jelent, röviden Ljubának. Hadd jusson belőle bőven mindenkinek. Elrendezi színes selyemsálját telt válla körül, megcsókolja Levet, a fivérét. Csinos arca eltűnik a tokájában. Mint két puttó, úgy tapad hozzá Ninocska és Lenocska. Kitüremlő női Laokoón- csoport. Kis híján én is hozzájuk simultam. A balerina undorodó tekintete még épp idejében tart vissza. Megállók és én is megvetően nézek. Csaknem negyven kiló választ el bennünket.

Apámmal, Levvel szemközt legfiatalabb öccse, Nathanael és annak felesége, Vera foglalt helyet. Ok ketten olyanok, mintha a szüleim rosszul sikerült másolatai lennének. Mivel Nathanael mindenben utánozza apámat, ő is szakállt növesztett. O is építész, mint Lev. Mint a nyúlról és a sündisznóról szóló történetben, Nathanael is arra van átkozva, hogy a bátyja mögött sántikáljon. Bármit tesz, Lev már járt ott előtte. Élettársát, Verát nyilván mamám példája szerint választotta. Most ott ül a két nő, és elkínzottan mosolyognak egymásra hasonló szabású, ibolyaszínű ruhájukban és sötét homlokrojtjaik alól. Nathanael a tulajdonos büszkeségével helyezi karját Vera keskeny vállára, miközben Laura keskeny válla apám vastag, kötött pulóverjére támaszkodik.

Salomon, Lev középső fivére olyan hevesen lóbálja vodkás poharát, hogy tartalmának fele az abroszra és jelentéktelen társnője, Lida szürke szoknyájára locs- csan. Lida beteges tekintettel néz rá szemüvegkerete fölött. Salomon egy macsó. Nagy orra van és szokatlanul világos bőre. O az egyetlen szőke a társaságban. Szemével, amely olyan türkizkék, mint az apámé, az orra felé kancsalít. Az óriási dudort rajta Levnek köszönheti, aki most már több mint harmincöt éve gyermeki vadságában egy rajzollóval esett neki. Feltehetőleg ezért nem akart sem építész, sem festő lenni. Salomon víz- és gázszerelő.

A kandalló fölött egy összefogdosott fekete-fehér fénykép lóg, lakkozott keretben. Jóindulatúan és bután mosolygó, kopasz, borvirágos orrú férfit ábrázol katonai egyenruhában. O Ványa bácsi, háborús veterán, álnagyapám, akit elhunyt dédnagyanyám, Rivka a háborúban szedett föl. Ő nevelte föl Eduard nagybácsimat, anyámat és engem. Háborús sérült árva. Állítólag sohasem gyakorolta Rivkával a szerelmet. Egy srapneldarab lapul, a szemcsés fényképen is

26