Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol

mindenki az éjszaka kellős közepén kelt fel. Ki ne lett volna itt kialvatlan? Lógtak a biztonsági övükön. Mindenki lebegett. Szálltak.

Már órákkal az indulás előtt megérkeztek az utasok a repülőtérre. Csak tegnapelőtt volt az a merénylet a belvárosban. Ismerte futólag a vendéglőt. A bevetési csoport a filmen, amint húscafatokat és holttestmaradványokat szemelgetnek a padlóról, kapargatnak a falakról, és műanyag zacskókba rakják.

Balra tőle egy nő, hetvenes évei közepén, viaszfehérre festett arccal: hüllő krokodilbőr táskával, a haja platinaszőke. A jobb kezén briliánsgyűrű, párja a nyakláncról lógott. Kárminvörös damasztkosztümöt viselt kopott aranyozású gombokkal, a selyemszövetbe szőve virággirlandok ragyogtak. Ethan Rosennek versailles-i kínai tapétaminták jutottak róla eszébe. Louis Quatorze titkos lengyelzsidó mamája, minden abszolutista hatalom anyja. Mikor egy pillanatra ránézett, a nő felfogta pillantását. Biccentett neki, mintha ismernék egymást.

Tőle jobbra egy kövér ortodox. Épp lehajolt egy táskáért, kivette belőle a bársonytokját, amelyben az imakönyvet és az imaszíjat őrizte.

Miért kell épp neki emellett a hazajáró lélek mellett ülnie, gondolta Ethan, az írás e felkérődzője mellett, aki a pajeszával, a gyapjas hajával és a hosszú szakállá- val egy bárányra emlékeztette. Az ilyen nem akar mást, csak imádkozni, az egész úton ide-oda fog hánykolódni. Hogyan dolgozzon így? Egy hete, Bécsből Tel- Avivba menet, szintén egy ilyen ájtatos hívő mellett ült, de akkor ez a ceremónia nem zavarta. Ellenkezőleg. Mindketten elmerültek a maguk külön világában. Mi különböztette meg ezt a hívőt a másiktól? Akkor az eredeti zsidót látta benne, szemmel tartotta, készen arra, hogy megvédje minden sanda tekintettől, fellépjen mindenkivel szemben, aki fintorogni talál a fekete kaftánon és a széles karimájú kalapon. Most, visszafelé menet, keletről nyugatra, a férfi dohos, édeskés szagát észlelte, és ez az áporodottság a temetőre, a rabbira és a kántorra emlékeztette, akiket Dov sírjánál látott, az imákra és a panaszdalokra, amelyekre rázendítettek. Most ő nézett sandán az imádkozóra, ő figyelte meg, amint az a szalonnás bőrszíjat a bal kezére és a feje köré köti. A könyv fellapozása, a brummogás, az előre-hátra billegés, a ringatózás erőltetése. De nem volt elég hely. A test mintha a háj fogságába esett volna, és Ethant egy óriási hernyóra emlékeztette, amely nem tud kigubózni, nem tud pillangóvá fejlődni, amíg meg nem jelenik a Messiás.

A bal kartámaszt a nő, a jobbot a hívő foglalta el. Rosen összezsugorodva kuporgott, mint egy négyéves gyerek apa és anya között. Felhangzott a jelzés, kialudt a fény, amely a biztonsági öv becsatolására figyelmeztetett, kattant az övék csatja, és mintegy parancsszóra felállt az utasok egy része. Ismerte népének ezt a rituáléját: mintha a kimondhatatlan valamilyen felhívását követnék, természetük egy törvényét, az örök nyugtalanság ösztönét, és a hívő már kérte is, hadd szabadjon kimennie mellette, ezért Ethannak, és aztán az idősebb hölgynek is fel kellett állnia, hogy kiengedjék. A vallásos férfi az elé a paraván elé állt, amely a Business Classt elválasztotta a gép többi részétől, egyik kezével átfogta kompendiumát, a másikkal a kabin burkolatába kapaszkodott, és hintázni kezdett, mintha nagyobb lendületet akarna adni a repülőnek, hogy hamarabb célhoz érjenek. A fejére szíjazott imadobozka miatt, amely olyan volt, mint a koponyájából kinövő szarv, mint valami ősidőkből való maradvány, még vadabb benyomást keltett.

18