Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Nagy Hajnalka: Az irodalom senkiföldjén : Transzkulturális irodalom és osztrák kultúra

Hogy a bevándorló háttérrel rendelkező szerzők nagy része egzisztenciájukat mind íróként, mind pedig magánszemélyként az „ajtóküszöbön állás" metaforájával írja körül, a „kettős hovatartozást" pedig inkább számkivetettségként éli meg, valószínűleg az osztrák valóság paradoxonjaival is magyarázható - így Kogoj: Míg a „bevándorlók művészi-kulturális produkciói" egyértelműen helyet biztosítanak a művészek számára a kultúra területén, addig az egyre kirekesz- tőbbé váló politikai retorika ugyanezen művészeket mint bevándorló idegeneket kizárja az osztrák társadalomból.10 11 Azok tehát, akik a migráns írók műveit tisztán esztétikai mércével kívánják megítélni, figyelmen kívül hagyva azok egyéni (származás, migráns lét) és társadalmi (diszkrimináció) vonatkozásait, éppen azokról a hatalmi viszonyokról feledkeznek meg, amelyek a művek létrejöttének alapvető feltételei voltak. A szövegek mélyrétegeibe ugyanis beleíródik a fennálló renddel szembeni ellenállás politikai aktusa: „E szerzők közös tapasztalata, hogy a hatalom margóján élnek, idegenek, mert más szemmel néznek rájuk. Ebből a tapasztalatból, ha nem is mindig, de gyakran születik egy az uralkodó kultúrával és politikával szembeni kritikus hozzáállás. A saját marginális lét élménye - a legjobb esetben - a kirekesztés, az igazságtalanság, valamint a hatalom és az erőszak gyakorlásának mindenfajta formája iránt érzékennyé tesz. Ez az, ami ezt az irodalmat politikailag érdekessé, esztétikailag pedig innovatívvá teszi."11

Végül a postcolonial studies tudományos modelljére és terminológiájára támaszkodó interkulturalitás-elméletek tették lehetővé a bevándorlók irodalmának újradefiniálását és értelmezési kereteinek kibővítését. Ma az „interkulturális"/ „transzkulturális" irodalom, valamint az „új világirodalom" kifejezései nemcsak az irodalomtudományokkal foglalkozók, hanem migráns hátterű szerzők körében is elfogadott terminusnak számítanak: „Az »interkulturális irodalom« ledönti az irodalom nemzeti, nyelvi és regionális korlátáit és olyan egyedi (az irodalom kategóriáján belüli) elemeket vizsgál, amelyek ezt az irodalmat a nem- migránsok által írt irodalomtól megkülönböztetik. Az interkulturális irodalomban, amely megkonstruálja és esztétikai formába önti az idegent, avagy jobban mondva az új hazát, »az új világirodalom csírái« lelhetők fel."12 Az említett kifejezések előnye, hogy a migráció sokféle formájának (rendszerek, korok, kultúrák, vallások és kontinensek közötti vándorlás) utat nyitnak, és hogy a centrum/peri- féria, illetve a többség/kisebbség dichotómiáját kijátszva a bevándorló szerzők újrapozicionálását is lehetővé teszik.13 A transzkulturális irodalom különböző hibrid formát hoz létre, megkérdőjelezi a monolinguális nemzeti kultúráról alkotott eddigi elképzeléseket és a monokulturális rend hatalmi viszonyait.

10 Kogoj: „Dreiundzwanzig Wiens"..., 3. o

11 Nicola Mitterer/Werner Wintersteiner: „Vorwort", ln: Nicola Mitterer, Werner Wintersteiner (szerk.): Und (k)ein Wort Deutsch... Literaturen der Minderheiten und Migrantlnnen in Österreich. Innsbruck: Studien Verlag, 2009, 11. o.

12 Alma Hazibeganovic: „A.H. im Interview". In: Christa Stippinger (szerk.): wortstrümer. Wien: edition exil, 2005, 8. o.

13 Rösch: „Migrationsliteratur im interkulturellen Diskurs", 3. o.; Schwaiger: Schreibweisen der Migration, 49. o.

11