Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Nagy Hajnalka: Az irodalom senkiföldjén : Transzkulturális irodalom és osztrák kultúra

Nagy Hajnalka

Az irodalom senkiföldjén

Transzkulturális irodalom és osztrák kultúra

Arra a kérdésre, hogy mitől „osztrák" az osztrák irodalom, és hogy mik azok a jegyek, amelyek a némettől megkülönböztetik, az osztrák irodalomtudománynyal foglalkozó szakemberek sokféle választ adtak. Mára nemcsak abban van egyetértés, hogy többféle „német" irodalom létezik, hanem abban is, hogy az osztrák irodalom sajátossága, többek között a némettől eltérő korszakokban (a bécsi modernség), műfajokban (a nestroyi népi színdarabok) és témákban (nyelvi krízis) ragadható meg. Alighogy véget ért az osztrák irodalom önkeresésének eme több évtizedet átölelő fejezete, máris felvetődik egy újabb kérdés, mégpedig, hogy hogyan integrálható az immár jól definiált osztrák irodalom szűkre szabott keretébe azon bevándorló szerzők irodalma, akik az 1960-as évektől kezdve meghatározzák a német ajkú országok társadalmi és kulturális rendszerét. Ha egy pillantást vetünk a legnevesebb német irodalmi díjak ranglistájára, könnyen megállapíthatjuk, hogy az említett írók egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert és az olvasók egyre szélesebb körében hódítanak teret.1 Ezek az irodalmi díjak nem utolsósorban arról is tanúskodnak, hogy a migráns háttérrel rendelkező szerzőket már nem lehet az irodalom eldugott szegletébe űzni vagy egy külön számukra rendszeresített „fiókba" zárni, hiszen egyre inkább „központi, kanonikus és kánonteremtő, sőt néha már-már prominens szerepet töltenek be" az irodalmi életben.1 2

Bár a migráns irodalom már az 1960-as évektől kezdve létezik, egy „nem csak német nyelvű irodalom"-ra Németországban először csupán az 1980-as, Ausztriában pedig tízéves késéssel, tehát az 1990-es években figyelt föl az irodalomtudomány és a kritika. Az Ausztriában élő különböző kisebbségek és bevándorlók irodalmi szövegeinek elsőként helyet biztosító, az 1990-es évektől

1 2000-ben Doron Rabinovici elnyerte a rangos Heimito von Doderer Irodalmi Díjat, 2002-ben pedig a Clemens Brentano-díjat. 2010-ben Andernorts című regénye a Német Irodalmi Díj „Shortlist"-jén foglalt helyet. Vladimír Vertlib 2001-ben elnyerte a Chamisso-díjat, 2002-ben az Anton Wildgangs-díjat. Dimitré Dinev 2005-ben tudhatta magának a Chamisso különdíját, 2009-ben pedig Julya Rabinowich- ot tüntették ki az ausztriai Rauriesi Irodalmi Díjjal.

2 Immacolata Amodeo: „Betroffenheit und Rhizome, Literatur und Literaturwissenschaft". 2009, idézet: http://www.migration-boell.de/web/integration/47_2014.asp (2012.05.03.)

8