Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - D. Magyari Imre: A magyarországi cigány irodalom (hiánya) a reprezentatív irodalomtörténetekben

Holdosi Józsefet 2005-ben a Magyar Narancsban Kemény István búcsúztatta24 (2005/21. szám): „...fő műve, a Kányák című regény huszonhét éves korában, 1979 januárjában jelent meg, és megkapta az előző év legjobb elsőkötetes írójának járó díjat. Komoly sikere volt tehát. De 1979 másról is nevezetes a magyar irodalomban. Esterházy Péter Termelési regénye jelent még meg akkor. Szokás azt az évet a magyar próza nagy fordulataként emlegetni. Az is volt. Mégis, akkortól kezdve nagyon sokáig az ún. új magyar prózán kívül minden más lehetséges irány réginek, provinciálisnak, elmaradottnak és meghaladottnak számított. Pedig a Kányákat nem érdemtelenül rokonították a García Márquez-i »mágikus realizmussal«. ...A magyar irodalom azonban nem elég tágas. Itt egyszerre csak egy fősodor van. Holdosi ebbe nem került bele."

Ez így erős túlzás (ahogy Holdosi rokonítása is Márquezzel) - bár nagyon is érdekes, hogy egy jelentős szociológus miként látta az irodalmi életet.

Komoly irodalomtörténész, kritikus nem mondta, hogy az „ún. új magyar prózán kívül" minden más irány provinciális és elmaradott. De azt talán joggal állíthatjuk, hogy az addig az egyik irányba kilengő inga most a másikba lengett ki, aminek jócskán voltak politikai okai is. (Mindezzel korántsem azt akarom mondani, hogy mindenkori irodalmi életünkben ne lett volna, és ne lenne jelen a szimpla türelmetlenség, olykor akár a beszű- kültség, az indulatosság. De ez természetes.) A régebbi paradigmá(k)hoz kötődő művek valóban árnyékba kerültek, árnyékban maradtak, s ennek egyik kétségtelen oka az említett kilengés. Viszont az árnyék nem a teljes sötétség, amit Holdosi díja is bizonyít. Igaz, a korban élve, pláne érintettként az árnyék könnyen nézhető teljes sötétségnek, netán világvégének. Karinthy Ferenc 1967-től haláláig, 1991-ig vezetett Naplójának25, e pompás kordokumentumnak egyik fő vonulata az „agresszív dilettantizmus, csalás" (1970. január 12.) elleni indulatos dohogás, dühöngés. Egyenesen úgy érezte, hogy „a magyar irodalom menthetetlenül halad a zsákutca felé" (1971. augusztus 14.); eltávolodott a régi baráttól, Örkénytől is.

Kortársként is lehet persze differenciáltan látni.

A korabeli differenciáltabb, megértő látásmódra érdemes lenne idézni a kor egyik idősebb, 1928-ban született jelentős irodalmárának, Béládi Miklósnak a tanulmányait, például a próza állapotával számot vető Helyzetképet, amelyik eredetileg a Jelenkorban (1982/4-5. szám), majd a Válaszútok című kötetben26 lehetett olvasni: nem teljesen ellentmondásmentes, hisz kortársként, a kortárs hevületével, még távlatok nélkül vizsgálódva próbál tájékozódni és tájékoztatni, de ma is érvényes. Egy pillanatra kitérnék rá, annál is inkább, mert még nem esett elég szó arról, miben is állt a paradigmaváltás, s mellékesen azért is, mert méltánytalannak érzem, hogy a kiváló Gintli-féle irodalomtörténetben A modern és a kortárs magyar irodalomról szóló fejezet szakirodalmi felsorolásában nem szerepel - bár a 913. oldalon megemlítik - Béládi Miklós, ahogy más fontos irodalmárok s fontos művek sem. (Király István például csupán egy 1948-as, Csillag-beli cikkével van jelen, mintha nem írt volna egy [befejezetlen] Ady-monográfiát vagy egy Kosztolányi- könyvet, Szabolcsi Miklós József Attila-monográfiája sem említődik.)

Béládi Miklós a magyar irodalom, a költészet vezető szerepének megszűnése miatt a próza strukturális átalakulásáról szólva korszakváltást érzékel (510-511. o.): „A feltörő új irányok egyik része a hagyományos kereteket akarja tágítani, és iparkodik azt korszerű tartalommal megtölteni, s a népi kultúrát, a nemzeti érdekű mondanivalót, a szociális eszmét szeretné a modernebb kifejezési formákkal összeforrasztani. A másik része meg ennek szinte a fordítottját

24 Kemény István: A palánk másik oldalán (Holdosi József 1951-2005). Magyar Narancs, 2005. 21. sz.

25 Karinthy Ferenc: Napló 1-3. Budapest, 1993, Littoria. II. kötet, 9. o., 194. o.

26 Béládi Mklós: Válaszutak. Tanulmányok. Budapest, 1983, Szépirodalmi. 509-549. o.

99