Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Lengyel András: "Európa utolsó nomádjai" : A cigány nép Tömörkény írásaiban
zésértéke sem lebecsülhető. Jelzi Tömörkény kompetenciájának határait, s viszonyulása belső ambivalenciáját. Saját tapasztalattal elsősorban a már letelepedett, többé-kevésbé integrálódott cigány társadalomról rendelkezett: a kevésbé (s csak mások közvetítésével) „ismert", szociometriái szempontból távoli kóbor cigányokról viszont inkább csak átvett, sztereotip képe volt. S velük kapcsolatban benne is a konfliktus tudata rögzült meg. Ugyanakkor beszédes tény, hogy érzékelte az integrációt igénylő alaptársadalom kényszerítő, sőt - a kóbor cigányokkal szemben - még a kirekesztés gesztusait is. 5 Amit 1905-ben Tömörkény tudott a környezetében fölbukkanó cigány nép tagjairól, egyes csoportjairól, az csak lépésről lépésre, fokozatosan állt össze fejében. E tárgykörben elejtett megjegyzéseinek és utalásainak áttekintése nyilvánvalóvá teszi ezt. A Ködben című, 1892-ben írott novellájában még épphogy csak megjelenik „a cigány" elvont, utalásszerű alakja. A parasztbálban muzsikáló cigány zenész alakja itt még nélkülözi az érdemi bemutatást. „No még!.. Mihály mester, a minden bátortalankodásából kivetkőzött Mihály mester kiáltotta ezt oda a cigányoknak." (1: 161.) Ez, nem kétséges, a „gazdanép" jellemzése, s csak közvetve van meg benne a cigány zenészek lenézett, másokat csupán kiszolgáló szerepének érzékeltetése. Az elbeszélés egy másik helyén is csak báli történés áll az előtérben: a „mama" „[Házban égve ült le [a táncból], mikor a cigányok keresztbe tették a vonót", azaz szünetet tartottak a muzsikálásban (1: 163.). 1895-ben, a katonaélményeit fölidéző Kis török című írásában ugyancsak érintőlegesen villan föl egy mozzanat. „A cigányok Novibazárban is a város szélén laknak, kovács valamennyi, rajtuk túl már nincs egyéb, csak a koldusok." (1:257.) A történet nem a cigányokról szól, igazában még a novella mellékalakjainak sem tekinthetők, épp csak megemlíti őket. Az utalás mégsem érdektelen, megléte jelzi, hogy Tömörkény már katonakorában is fölfigyelt bizonyos szociológiai összefüggésekre, s ezek az összefüggések idővel aktivizálódtak gondolkodásában. Az 1890-es évek közepén mindenesetre fölerősödőben volt érdeklődése e világ iránt. Amennyire a Cigánysátor a domboldalon című, más összefüggésben már említett tárcájában (Szegedi Napló, 1895. jún. 29.) kiderül, az ismerkedésre, egyáltalán a találkozásra más célú útjai során, a Tömörkénytől egyre inkább fölfedezett szegedi tanyavilágban került sor. A cigányok a „határ" alkalmi lakói voltak, hozzátartoztak a vidékhez. Az író a határban kocsival utazva, kocsisa, „János" kalauzolásával találkozott a cigánysátor lakóival. S ez az élmény már alighanem friss és erős élménye volt, mert ez a találkozás már önálló, külön tárcát kapott, olyat, amely csak erről szólt. Amit észrevesz, s amit rögzít ekkor az író, az önmagában is érdekes. A tárca ugyanis jó leírást ad a cigánysátor elhelyezkedéséről, milyenségéről, a leírás már az etnográfus megfigyelő tapasztalatait rögzíti. „A kanyargó dűlőút felől a cigánysátorból nem látszik semmi. Egyik oldalon víz állta semjék, a másikon a bucka, a nagy homokhalom, benőve a mérges pillefogó virágrózsájával, vadzabbal és a székifű virágával, melynek apró, sárga gombfejei merészen bólogatnak ki a zab halovány, félig száradt füve közül." A sátort a dűlőúton érkező számára csak a füst jelzi: „A domb túlsó oldalán néhány füstoszlop kanyarog fölfelé a szemző esőbe, sfónt szélesen elterül a nedves levegő-égben. " Hogy kik laknak a domb túloldalán, azt csak a gyerekek megjelenése árulja el: „fekete tömegek kezdenek gurulni le a domboldalról, egy, kettő, három, négy, öt darab éppen, a legkisebb csak akkora, mint egy jól meghízott görény. Ezek a putri lakói, akik cigánykerekezés szempontjából jelennek meg a kocsi előtt. Egész a kerekekig érnek, ott talpra pattan hirtelen valamennyi és Zingarából hozott szokásuk szerint kérik a baksist. Öt meztelen, barnásfekete kölyök a hűvös pusztai esőben, sima, szobornak való tagjukon semmi fázás, semmi lúdbőr, valamint 61
