Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Lengyel András: "Európa utolsó nomádjai" : A cigány nép Tömörkény írásaiban
A személyes érintkezés tényét és súlyát nem tagadva is bizonyosnak látszik azonban, hogy Tömörkény e tárgykörbe tartozó vélekedéseit elég nagy mértékben a másodlagos, közvetett információk (és persze saját általános fölkészültsége) alakították. Kisebb részben a néprajzi szakirodalom említhető meg itt (ez a tájékozódás „szakmájából" következett), nagyobb részben az egykorú újságok híradásai - utóbbiak értelemszerűen erősen kriminalizálták a cigányokat, s elsősorban bűnöző kóbor cigányokként jelenítették meg az egész populációt. S természetesen számolni kell a városi, középosztályi „folklórral", a cigányokról „igaz történeteket" mesélő szájhagyománnyal is, amely jellegét tekintve semmiben nem különbözött a „népi", azaz paraszti folklórtól. Hitele is, szerveződési módja is lényegében megegyezett azzal. Ez a „városi folklór" adhatta alapját például a Cigányvér című hosszabb tárcának, amely a Szegedi Napló 1908. május 15-i és 16-i számában jelent meg. Az eddig mondottak alighanem önmagukban is érthetővé teszik, hogy a kép, amely Tömörkény írásaiból a cigány népről, a cigány emberekről kirajzolódik, az idők során változott, s ugyanakkor - mivel az író többféle regiszterben is szólt a témáról - egyes megnyilatkozásai jellegükben is különbözőek. Cikkekbe vegyített, „elszórt" néprajzi adalékok, cigány témájú cikkek és (részben vagy egészében) cigány szereplőket fölvonultató novellák és (rövidebb) „rajzok" egyaránt rendelkezésére állnak annak, aki e kép rekonstruáló értelmezésére vállalkozik. Ez a megszólalásmódot illető sokféleség természetesen azzal a következménnyel jár, hogy bár az összkép csak valamennyi megnyilatkozás egybeolvasásából, mérlegelő összevetéséből alakulhat ki, az egyes megnyilatkozások gondolkodástörténeti státusza más és más. Hol csak a néprajzi „érdekesség" alkalom megkívánta kielégítésére, az írói tájékozottság demonstrációjára bukkanunk, hol a társadalompolitika „aktuális" fejleményeiről véleményt mondó újságíró nyilatkozik meg, hol az író - konkrét tapasztalatokból kiinduló, de - az általános emberi érvényességet megcélzó (s olykor el is érő) ambíciója érhető tetten. S értelemszerűen még az irodalmi jellegű, fikcionális szerveződésű szövegek sem teljesen egyformák. Van közöttük irodalmias reminiszcenciákról árulkodó, romantikus ősképre visszautaló „érzelmes" novella (igaz, ez még az életmű korai szakaszából való), s van köztük Tömörkény legjobb lehetőségei szintjén mozgó, az emberi kiszolgáltatottságot fölmutató (s egyben a mindenkit megillető emberi méltóságot kifejező) novella és rajz is. Egyfelől tehát az eltérő alkalom és az eltérő megszólalási forma, másfelől a tárgyi tudás fokozatos növekedése és az írói eszközök érése az, ami modulálja Tömörkény e körbe tartozó írásait. 4 Áttekintésünket az 1905-ben született Cigánydolgok című cikk bemutatásával és értelmezésével célszerű kezdenünk. Ez a cikk ugyanis több szempontból is paradigmatikus írás. Időben nagyjából félúton van Tömörkény nézeteinek alakulástörténetében: már nem a kezdeti tájékozódás bizonytalansága jellemzi, de még nem is a végső szó ez. Amit megír benne Tömörkény, az szinte csaknem teljes egészében saját, személyes megfigyelése, saját tapasztalata lenyomata. S jellege is leíró, modalitása pedig tárgyias: inkább tájékoztat, informál, semmint megítél. Egészében tárgyias összkép ez azokról a cigányokról, akikről saját tapasztalata van. De inkább csak „kívülről", szociológus módjára szól, nem íróként. Milyen helyzetképet ad ez a cikk? Az első mondat mindjárt erős fölütésű. „A szegedi határban nincsenek vándorcigányok. A nép nem tűri meg őket maga között; még a zenekarokat is inkább maga alakítja, csakhogy a cigánnyal ne legyen baja és dolga. Különben a tanyai rend58
