Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Monostori Imre: Szempontok Vekerdi László Németh László-képének értelmezéséhez
időre is, a hatvanas években. Mindennek a változásnak az 1968-as fordulat vetett véget, mely fordulat egyszersmind Németh László korának a végét is jelentette. (Németh László kísérleti pedagógiájának hatása történelemképére, avagy az empirikum reflektáltsága az Iskola Kakaskúton-ban és a Hogy tanítottam Vásárhelyen a történelmet?-feew. 1997) Vekerdi László Németh Lászlóról szóló tanulmányainak nem kis része önmagát is faggató vallomás és válasz korunk és nemzetünk némely nagy kérdésére. Itt volt (s újra itt van) például a „felzárkózás" vagy „csatlakozás" Európához jelszó, melyet már hét-nyolc évtizeddel ezelőtt is éppoly óvatossággal és kritikával kellett fogadni, miként ezt annak idején Németh László is tette. Vekerdi természetes reagálásként hívja föl a figyelmet arra, hogy „Németh nem akart mindenáron »fölzárkózni«. Illetve nem a kor válságokkal küszködő Európájához kívánt [...] fölzárkózni." S a gondolatmenet ekként folytatódik: „a Kert-metafora lényegéből következik, hogy Európában »felzárkózni« az európai kultúra belső szerkezetéből következően csakis egyfajta »élretöréssel« lehet. Utánzással soha. Érthető tán, hogy máig annyian gúnyolják és becsmérlik a kert-metaforát, hisz végül is azt mondja ki, hogy mégoly jól bevált módszerek és modell átvételén is legfeljebb egy szűk értelmiségi réteg, egy szolga-elit nyerhet, az ország egésze csak rajtaveszthet." Majd később: „ha Németh Európa-modellje akár csak a feliben-harma- dában érvényes, sikeresek új uraink is csak akkor lesznek, ha a gazdasági és szellemi változások fő irányába eső módszereket veszik át, azaz, ha nem a mai, hanem a holnapi Európát »utánozzák«". (A Magyarság és Európa - ma. 1990) Vekerdi László két kötete Németh Lászlóról szorosan egybetartozik. Összegezik és kiteljesítik szerzőjük tudósi és esszéírói fölfedezéseit, megfigyeléseit Németh László munkásságának legfontosabb, illetve legvitatottabb műveiről, fejezeteiről, szakaszairól. Egyben korunk magyarságának sorskérdéseiről. Ezek a Vekerdi-könyvek a magyar szellemi élet még létező, még figyelő várakozásaiban is együtt vannak és együtt élnek. Tartalmukat, stílusukat és az e tájon egészen szokatlan szabadon gondolkodásukat, továbbá szerzőjük önmaga vesztére nem figyelő, nemritkán nyersen őszinte szókimondását tekintve párjukat ritkítóan egyediek. Ezért is lehet ez a szemlélet meggyőző, sőt bátorító sokak számára. (Mások számára meg taszító, persze.) Az elmúlt évtizedek európai és magyarországi eseményei, történelmi fordulópontjai nemhogy korrigálták volna, de egyenesen - és brutális nyíltsággal - fölnagyították, valósággal a szemünk elé lökték, ha még nem vettük volna észre, Vekerdi László - és Németh László igazságait. És fordítva is helyes a tétel: ezek az igazságok tehetnek nagykorúvá értelmiségi generációkat (persze, ha ezek a generációk egyáltalán akarnak vagy tudnak nagykorúvá válni): szemnyitogató erejük, hatásuk alól nemigen vonhatja ki magát a jóhiszemű olvasó. Vekerdi László - óhatatlanul, akarva-akaratlan is - kettős szellemi portrét állított eli- bénk ikerkönyveiben: a Németh Lászlóé mellett a saját magáét is. 52