Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Monostori Imre: Szempontok Vekerdi László Németh László-képének értelmezéséhez

ágazik szét újra". (210.) (Jellegzetes, hirtelen rávilágító megfigyeléseinek egyike ez Vekerdi Lászlónak, nagy és erős ítélőerővel.) Hosszasan időz az Iszony című nagy Németh-regény megfejtésénél. Nehezen fejti meg. Inkább átadja a lehetőséget a korabeli kritikáknak. (Más pontokon is sokat foglalkozik a korabeli kritikákkal: azaz fogadtatástörténeti vázlatokat is ad.) Megidézi az akkori szellemi és politikai forgószelet, amely az Iszonyt övezte, kísérte. Remek, és egészen más típusú megoldás az 1953-ban keletkezett Szörnyeteg című dráma értelmezése, megfejtése. „A mesteri a darabban az - írja -, ahogyan a Szörnyeteg bizonyítja, hogy [...] ő a normális és egészséges ember, s a többiek a szörnyetegek." Majd aktualizáló kommentárt fűz az értelmezéshez: „Napjaink drámaírása ezt az inverzhatást alaposan kihasználja, ritkán gondolunk azonban rá, hogy Németh milyen korán s milyen tökéletesen alkalmazta." (271.) A Megmentett gondolatok tanulmányai az ötvenes évek közepén - Vekerdi felfogása szerint - külön műegészt képeznek, és három vektor köré szerveződnek. Az első az újkor nagy találmánya, az analízis, az elemző gondolkodás, amely erős bírálatot (például a romantika ellen) is jelent. A második vektor egy új, tágabb antropológia (lásd Ady), egy olyan világ, amelyben minden egyén és közösség elfér. A harmadik az egyensúly megteremtése. „Meg kell találni az új harmóniáját a régivel, helyre kell állítani a nedvkeringést [...] az európai fejlődés törzse s azon át a távoli gyökerek felé." (279.)

Korántsem valamennyi nagy vagy jelentős Németh László-művel foglalkozik behatóan, elemzésszerűen Vekeredi László. Nem az a célja, hogy „szabályos" monográfiát írjon, pontról pontra érintve a kronológia szerint következő munkákat. Azt keresi az egész könyvben, miben áll összességében hősének, az írónak és gondolkodónak a szellemi nagysága s egyéniségének tör vény világa. Fölfogása szerint Németh László nagy egyesítő, nagy szintézisteremtő, s látszólagos konzervativizmusában európai s magyar értékvilágok szerveződtek egységes egésszé. Nagy példa más tudományágak képviselői számára is. Vekerdi László lebilincselően érdekes könyvéből nem csak Németh László nagysága, jelentősége magasodik elő, de az ellene mindvégig, sőt mind a mai napig fel-feltörő gyűlölet és féltékenység okai is kiolvashatóak. Sem az állagőrző konzervativizmus, sem a marxista szocializmus, sem a már korán végzetesen eltorzított liberalizmus nem tudott, nem tud vele megbékélni. (Kibékülni meg különösen nem.)

A Sorskérdések árnyékában című Vekerdi-kötet három ciklusba rendezett - leginkább az esszé műfajába sorolható - írásai úgyszintén koherens, egybetartó belső világukkal, azaz szerzőjük mindvégig - sok évtizeden át - önazonos lényegének szellemi lenyomataiként, egyszersmind hitvalló és gondolkodó állásfoglalásaiként tűnnek ki. Az első rész elevenen lobogó esszésorozatában a Tanú-korszakról, a Németh László-i gondolkodás természetéről („Németh László műhelyébe történelemszemlélete kulcsával nyitható az ajtó" - írja például egy helyütt), Bartók és Pilinszky szerepéről, szellemi hatásaikról Németh életében, a „sajkódi certosá"-ról, a Magyarság és Európa című nagy esszékötet mai aktualitásairól, a „San Remo-i pillanat"-ról, és természetesen a hányatott sorsú Sorskérdések című tanulmánykötetről - ez utóbbiról három ízben is. A második részben Németh László-könyvekről (tanulmány- és regénykötetekről) szóló elemzések és megvilágítások kaptak helyet. Sajátos a harmadik rész tartalma. Itt ugyanis a Németh László egyes gondolataihoz természetes módon kapcsolódó, de innen mindegyre az európai civilizáció egészét is pásztázó és a korabeli magyar valóságot is élesen megvilágító esszétanulmányok sorakoznak.

Dolgozatunk címére utalva e kötetből is csak szempontokat, „eseteket" ragadhatunk ki, javasolhatunk továbbgondolásra (de ajánlhatjuk az egész kötetet, az összes tanulmányt olvasásra).

Merőben új értelmezését adja a szerző például a már oly sokszor emlegetett, és szinte agyonbunkózott „mély magyar"- „híg magyar" tipológiának, a már említett Kisebbségben

50