Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3. szám - Alföldy Jenő: A törzs szavaival: Vári Fábián László: Jég és korbács (versek 2002-2010)
Alfóláy Jenő A törzs szavaival Vári Fábián László: Jég és korbács (versek 2002-2010) Szavak, öreg szavak, mi, kik egykor létre hoztuk, lépteit kormányoztuk: merjen hittel haladni; (...) együtt! bár űzöttként futván együtt maradni! Illyés Gyula: A törzs szavai Verseivel, cikkeivel és nyilatkozataival - közéleti emberként s főiskolai tanárként is - hasonlóan értékelhető munkát végez Kárpátalján Vári Fábián László, mint a nemzet sorskérdéseivel idehaza szembenéző költőink, például a mottóban idézett Illyés Gyula. A most hatvanadik évéhez közeledő költő törekvései több ágon is találkoztak a hazaiakkal: Nagy Lászlóval, Csoórival, Tornaival, Ratkóval, Budával, Utassyval, Kiss Benedekkel - említhetnék másokat is, akiknek költészete érzékelhető nyomot hagyott Vári Fábián versein, vagy rokonságot jelzett velük. (Ideidézhetném például Csanádi Imrét; az Egy hajdani templomra költője ugyancsak mélyen merített a hazai műveltség múltjából, mindenekelőtt a reformáció poéziséből, a népköltésből s a társművészetekből. A kora egyik legmodernebb költőjét, az ősi motívumokat még a lettrizmussal is egyesítő Szilágyi Domokosról sem feledkeznék meg.) Fábián az irodalomtörténeti régmúltból táplálkozva hoz sok újat a lassanként egységesülő nemzett literatúránkba: sajátos kárpátaljai színekkel - részben maga gyűjtötte, énekelhető népdalokkal, népballadákkal, illetve helyi variánsokkal - gazdagította, gazdagítja az egyetemes magyar költészetet. Kiemelném kapcsolódását a kuruc költészet hagyatékához, nem csupán a nyelvben, a formákban, hanem megszólalási módjában is. A könyv utószavaként közölt riport keretében (beszélgetőtársa: Penczkófer János) remek kis esszét rögtönöz a bujdosó kurucok, szegénylegények és peregrinus diákok idején, illetve az ő „közreműködésükkel" is keletkezett s fennmaradt népdalokról. Kimutatja, hogy ezeknek a több száz éves kesergőknek, búcsúdaloknak, haza- és szabadságsiratóknak talán leggyakoribb szava a bánat. De nemcsak ezt vette át sokat szenvedett, hol ide, hol amoda csatolt, de a szabadság tűzfészkének is nevezhető szülőföld örökségéből (melynek ágai elindáznak Sárospataktól Szatmárcsekéig, az Alföld, a Párcium és Erdély délibb és keletibb sarkaiig, sőt, ha a Nyugat címlapján látható Mikes deákra pillantunk: fővárosunkig), hanem a helyesen értelmezett kurucosságot is. Ez pedig ismeri a szabadságtörekvések kockázatait és szépségeit, miként azt a Dózsára hivatkozó és kurucos Ady Endre, Nagy László és a föntebb említettek kisugárzása is megmutatja. Ismeri a búskomor kesergők mellett a hetyke dalok kivagyi humorát is, a bordalt, a szerelmes virágéneket, a természet dicséretét - Balassitól és a puritán reformátusoktól eredő panteista szemléletét s érzelmi gazdagságát, mely még a virágénekek és a „lator énekek" képeiben és erotikájában is éreztette hatását. A költői nyelv szépsége, archaikus színezete és képi világa a nagy bibliafordítót, Károlyi Gáspárt is látókörünkbe vonja. Ez a jól kitapintható eredet- és elődkeresés markáns vonásokkal bontakozik ki előttünk a Jég és korbács verseit olvasva. Már a könyveim jelzi, hogy friss fájdalmak, heveny megpróbáltatások és sürgősen orvosolandó egyéni és közösségi sérelmek működnek Vári Fábián költészetében. Vannak, akik az esztétikumból száműznék a líra politikai-közéleti megnyilvánulásait, a bajok föltárását és a programadást. Ő eleven cáfolat az ilyen nézetekre: nem fél a „váteszi" minősítéstől, ha közérdekűséget, bajfeltárást és reményadást értünk rajta. Nyelve azokhoz az anyaországi költőkhöz közelíti, akik József Attila, majd Nagy László és Juhász Ferenc stílusforradalmának nyomán haladtak, s a népköltészeti motívumokat a modem világlírába oltották. Megfelelő esztétikai szint meglétekor bartókiságnak nevezzük ezt a törekvést, el nem feledkezve Kodályról, akinek zenéjében a műköltészeti ihletettség is kimutatható Dávid Ferencet, Berzsenyit vagy Ady Endrét illetően. 102
