Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain
a lakásába, elzárja stb. M. Gábor egy olyan intézmény foglyává válik, amely, az ő nézőpontjából, meg akarja szüntetni a kapcsolatot személye és az államvédelem ügynöke között, saját (orvosi) nézőpontjából pedig elvitatja az állambiztonsági megfigyelés tényét. A kórrajz több dokumentuma a pszichiátria e sajátos működése folytán került az orvosok kezébe - feltehetően a páciens tudta nélkül. Hozzátartozói a lakásba bejutva további bizonyítékokat kerestek M. Gábor „schizophrenia]ára", így került levelezésének néhány darabja a kórrajz lapjai közé. A levelek egy része M. Gábor és Kreybich Miklósné házassági terveivel kapcsolatos, a vőlegény ír menyasszonyának eljövendő boldog közös életükről, valamint az ehhez szükséges hivatalos ügyek intézésével: özv. Kreybich Miklósné (!) ír a házfelügyelőnek lakcímbejelentés, illetve lakáscsere ügyében. Szintén a kórrajzhoz csatolták M. Gábor 1955-ben írt levelét a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez, amelyben részletesen megindokolja a Pártból való kilépését, valamint a Balassa utcai elmeklinika orvosának beszámolóját M. Gábor 1956-os pszichiátriai kezeléséről. A csatolmányok és az első kórházi exploráció szerint tehát M. Gábor nem az 1960- as években került először pszichiátriai osztályra. Az első pszichiátriai kezelésről sajnos csak a későbbi kórrajzhoz csatolt rövid kórrajzkivonat áll rendelkezésünkre, M. Gábor ötvenes években kezdődő állambiztonsági megfigyeltetéséről pedig az MDP Központi Vezetőségéhez írt levélből értesülünk. Az 1956-os pszichiátriai kezelés három hónappal a levél kelte után kezdődött, ezért, némileg önkényesen és hipotetikusan ugyan, de a két szöveget tartalmilag összekapcsolom. Feltételezem, hogy az 1956-os kórrajzkivonatban lejegyzett, de részletesen nem tárgyalt „paranoid doxasmák" kifejezés a levélben részletezett állambiztonsági megfigyelés módjára vonatkozik. M. Gábor kórrajza tehát két történetet közöl. A pszichiátria előzményként és következményként kapcsolja össze a páciens 1950-es években történt pszichiátriai kezelését és az 1963-ban történő „megfigyelési/szerelmi" ügyét. A páciens azonban csak részben hozza összefüggésbe az 1950-es években történt eseményeket jelenlegi - 1963-as élethelyzetével. M. Gábor és özv. Kreybich Miklósné (legyen bárki is) „kapcsolata" a páciens beszámolója szerint 1961-ben kezdődött, az ötvenes évek közepén történt, és a kórrajzhoz csatolt levélben „dokumentált" állambiztonsági megfigyelés kapcsán nincs szó a politikai rendőrség női alkalmazottjáról, de az 1956-os kórrajzkivonatban sem említenek az orvosok ilyen tünetet. Mindenesetre az 1955 végén írt levél és az 1956 elején történő pszichiátriai kezelés dokumentumai szerint M. Gábor, az állambiztonsági megfigyelés és a pszichiátria viszonya az 1950-es évek közepén kezdődött. Elsőként ezt, az ötvenes évek közepén „működő" kapcsolatot mutatom be, Kreybich Miklósné személyazonosságának problémakörére pedig ezt követően térek vissza. „Ez az apparátus tagadja a művészpárok fokozottabb alkotóképességét" Az 1956-os kórrajz kivonata szerint M. Gábort hat hónapig kezelték a Balassa utcai elmeklinikán „schizophrenia hallucinatorica" diagnózissal. A dokumentumból idézve: „Beteget a Főorvos úr beutalása alapján vettük fel több mint egy éves psychotikus anamnesissel. Felvételkor személyisége már teljesen rendezett volt, psychés folyamatok formai jellegű zavart nem mutattak. Tünetei előterében egyrészt jól compensalt paranoid doxasmák álltak, másrészt auditív jelegű hallucinatiok, ezen utóbbiak teljes realitással bírtak és doxasmatikus spherába voltak beágyazva." M. Gábor orvosai szerint ekkor, 1956 elején, több mint egy éve „pszichotikus”. Nem derül ki, hogy önszántából, vagy más módon került-e a klinikára, ebből a dokumentumból nem szól ki a páciens „hangja", miután a kórházi zárójelentés alapján készült kórrajzkivonatról 165
