Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Kiss Benedek: Az utolsó repülés; Úgy szeretnék megbékélni; Baka volt, magyar

Istenem, ne hagyj magamra szentséges-nagy vágyaimmal! Úgy szeretnék megbékélni, vihar-pörgette levél lelkemben az iszonyattal.

Baka volt, magyar

Az este korma még nem hullt szememre, de már homályosan látok.

Talán egy ilyen nap szállt le messze, mikor megölték nagyapámat.

Délvidék, háborúk, ömlik a vér ott, nem csak a szurony - ugrik a bicska, fóltárul vörösben, mi addig kék volt, babáját sok asszony nem kapja vissza.

Mécset égetnék, ha volna mécsem, ujjamat égetném rajta le érte, mert lassan háromszor annyit éltem, mint ahogy a sors néki kimérte.

Baka volt, magyar, hát kit érdekelt, hogy lánya árvának születik meg?

Pedig a csillag akkor is égre kelt, mint mikor megszületett ama kisded.

Csillagok, planéták, száguldjatok, nagyapám, azért én itt vagyok, lásd. Látnom kell, mint vesznek a magyarok ma is - ki tette ezt a nagy rontást?

Csoda, ha éjjelem Valpurgisz-éj, s boszorkányok, vadak táncolnak benne? S rettegem, mit vet föl még majd a mély, s hogy ránt le majd tán békák szerelme?

...Világosodj ki elmém, hisz én a fény fia lennék, mint nagyapám volt, akiért a kis- és nagymisén hajdanta bakfis gyertyafény táncolt.