Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Tóth Eszter Zsófia: "Exnarkós körök beszélgetnek": Módszertani kísérlet egy találkozó többszempontú elemzésére

koztam rengeteg (...) nagy arccal, nagy narkósok(kal): a Macska, a Kalap, (...) a Kukori. (...) Ők gyógyszereztek, Hydroztak, meg Codein-származékokat nyomtak. (...) úgy jöttem ki erről az elvonókúráról, hogy már ott bent ráálltam a gyógyszerekre. (...) Bementem mint szipus, és kijöttem mint (...) gyógyszeres meg (...) Codein-származékos."27

Sanyi e történet elbeszélése után arról mesélt, hogy édesanyjával 18 évesen Izraelbe költöztek, majd visszatértek Magyarországra. Az izraeli időszakot abból a szempontból jelenítette meg pozitívnak, hogy akkoriban sportolt, és ezáltal megszabadult a drogfüggőségtől. Hazatérte után azonban a baráti társaságnak tulajdonította azt, hogy ismét szerhasználó lett. A társaságban nagy derültséget váltott ki az, hogy a barátok „rontották meg" ismét. Utána Sanyi fiatalkori megvalósult és meg nem valósult álmairól beszéltek, arról, hogy neki fontos az, hogy zenéljen.

Az este további részében megtéréstörténetekről és istenélményekről is szó esett. Többször szóba került P. Tamás is, aki az 1980-as évek eleji underground zenei életének meghatározó alakja volt, szintén élt kábítószerrel, majd megtért, identitást váltott. Történetét a Rocktérítő című filmben feldolgozta 1988-ban Xantus János. Az egykori zenészszel kapcsolatban azt vitatták meg, hogy a vallás megélése a mindennapokban jelenthet-e ugyanolyan függőséget, mint a szerhasználat. Szemere Anna a 80-as évek underground zenei kultúrája meghatározónak tartott alakjaival interjúzva arra a következtetésre is jutott, hogy a zenészeknél a rendszerváltás, a monopolizált zenei élet felszabadulása is járhatott olyan identitásválsággal, amely a vallásos identitás felerősödésével járhatott együtt.28

Attila megtéréstörténete több elemben is hasonló V. J. történetéhez: „Akkoriban mákoz- tam, meg szúrtam magam, és akkor nyitottam ezekre az istenes dolgokra, (...) akkor (...) kezdtek bejönni mindenféle (...) szekták. Három oldalról így bombáztak engem ilyen vallásosak. És mind a három ott volt a munkahelyemen, az IKV-nál dolgoztam, háztakarító voltam. (...) Az egyik egy Jehova tanúja volt, a másik (...) szabadkeresztény, a harmadik is ilyen szabadkeresztény, de az hitgyülis. Akkor ezek hárman (...) beszélgettek, hogy Attila, Jézus szeret téged. A három közül az egyik elhívott húsvétkor. Én azt hittem, hogy ezek (...) jehovisták. És akkor (...) elmentem oda, megtaláltam, voltak (...) ötvenen, (...) érdekes volt, tapsoltak, énekeltek, halleluja, utána vége volt az istentiszteletnek, már akartam lekopni, akkor kiderült, hogy ezek még ott maradnak, közösen esznek, utána beszélgetés (...). Utána rám szállt a gyülekezetből a második (...) legnagyobb ember, és (...) beszélgetett velem, (...) a vége az lett, hogy akarom-e Jézust befogadni a szívembe. Én meg akartam, és akkor ott rögtön elmondtam (...) a bűnösök imájának nevezett dolgot. Akkor volt egy (...) katarzisélményem, hogy éreztem, hogy hú, idáig egyedül voltam a világban, és most már bárhová megyek, egy lakatlan szigetre is, Isten mindig velem van."29

Az este további részében a társaság tagjai istenélményeikről beszélgettek. E találkozó részletes ismertetésével az volt a célom, hogy a még zajló kutatás alapján megmutassam, a múlt megértése, (re)konstruálása összetett folyamat. Ábrázoltam, hogy azok a történetek, amelyek a kábítószer-használathoz és a valláshoz kötődnek, s az életútban identitásképző szerepet játszanak, milyen kontextusban jelennek meg egy baráti találkozón, a „szemtől szembe" interjúszituációban és internetes visszaemlékezésekben. A találkozó elemzése csak az első lépés annak a folyamatnak elmélyült ábrázolásában, hogyan konstruálják életútjukat az 1980-as években bódultságot okozó szerek használói és hogyan jeleníthető meg a szerhasználat korabeli kontextusa visszaemlékezések alapján.

27 Interjú B. Attilával, 2011. január 18. o.

28 Szemere Anna 2001: Up from the Underground. The Culture of Rock Music in Postsocialist Hungary. Pennsylvania.

29 Interjú B. Attilával, 2011. január 18. o.

218