Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Tóth Eszter Zsófia: "Exnarkós körök beszélgetnek": Módszertani kísérlet egy találkozó többszempontú elemzésére
tásai szerint a témával foglalkozó első tudományos előadás 1972-ben hangzott el, az első szaktudományos cikk Kisszékelyi Ödön tollából 1973-ban jelent meg.17 Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság 1974-ben alakította meg toxikománia elleni munkacsoportját. A fent idézett jelentés hatására is 1977-ben az Állami Ifjúsági Bizottság határozatot hozott „Tájékoztatás és intézkedés a ragasztószer-szippantásról" címmel. A Minisztertanács a BTK 1978-as módosításában önálló tényállásként szerepeltette a kábítószer-fogyasztást. Kisszékelyi Ödön 1979-ben védte meg kandidátusi értekezését a témában. A szocialista időszak egészében a kábítószer-problémát tabusították, az ezzel kapcsolatos szociográfiákat, mint például Géczi János Vadnarancsok című alkotását betiltották, vagy évekig a kiadói asztalfiókban hevertették. Ez utóbbi sorsra jutott Boros István és Vértessy Péter Narkó-blues című kötete, amely csak 1986-ban jelent meg. Vicsek Ferenc és Vitézy László dokumentumfilmjét, mely az „Úgy érezte, szabadon él" címet viselte, csak a rendszerváltás évében, 1989-ben vetítették a mozik. Vicsek év Vitézy 1989-es filmjének címe, az „Úgy érezte, szabadon él", a Beatrice: Nagyváros farkas című számának egy sora. E dalban a szerző egy olyan fiatal életútját jelenítette meg, aki farkaskölyökként elunta szülei vitatkozásának hallgatását és elszökött a nagyvárosba, metróra szállt, az aluljáróból elkergették, végül rákapott az italra. A film szövegkönyvét egy olyan kiadó, a Szabad Tér jelentette meg, amely tabutémák nyilvánosságra hozatalával, azok kibeszéltetésével tett szert kiadói hírnévre (több kiadvány között ők jelentették meg Ember Judit Menedékjog című filmjének szövegkönyvét, amely a Nagy Imre-csoport 1956-os elrablásáról, romániai fogvatartásáról szólt, akárcsak Dobray György KI és K2 című dokumentumfilmjének leiratát, vagy Hernádi Gyula nagy port felvert kötetét, a Jancsó Miklós szeretőit). A 2010 nyarán talált forrás publikálása az Archivnet internetes folyóiratban, illetve a Múlt-kor történelmi portálon előzetes várakozásomhoz képest is nagy visszhangot váltott ki, többen e-mailben küldték el, vagy közösségi portálon tették közzé visszaemlékezéseiket arra vonatkozóan, ők hogyan hódították el önmagukat, vagy fogyasztottak kábítószert a korban. A forrás közlése nyomán kezdtünk Rácz Józseffel közös kutatásba, illetve a Múlt-koron megjelent cikkre jelentkezett V. J. is - akivel készült interjúmat szintén e számban közlöm -, hogy szívesen megosztja velem emlékeit. V. J. többeket is jól ismer a társaságból, régebben összejárt velük. A kedd esti találkozóra is a kutatásvezető segítségével jutottam el. A lakásról szóló elbeszélés elmesélése a találkozón nem volt véletlen: a szituáció alapján úgy tűnt, Attila azért osztotta meg a többiekkel ezt a történetet, mert azt, hogy ő maga mennyire könnyen jutott lakáshoz, az isteni gondviselésnek tulajdonította: „Én megtértem, és akkor mondták a gyüliben, hogy -mert jött (...) az első gyerek (...)- ahová küld az Úr báránykát, oda küld legelőt is, vállaljátok be(...) Mondták, hogy (...) add be a lakásigénylést. Mert hogy amit te megtehetsz, az a te dolgod, a többit Isten elintézi. Mondom: »Hát, ezek hülyék«. De jól van, fogtam és bementem, és beadtam a lakásigénylést. És ahogy beadtam a lakásigénylést, hat hónap múlva már megvolt a szoba-konyhás lakásunk. "18 A történet az 1980-as évek második felében játszódott. Az előtörténet ismeretében fantasztikusként, csodaként jelenítette meg Attila azt, hogy míg édesanyjával évtizedeket vártak lakásra, feleségével csak egy fél évet. A történet értelmezhető úgy is, hogy akkoriban elfogadta a gyülekezet által kínált szabályokat, s ha ott tanácsoltak neki valamit, azt megfogadta, következetesen betartotta. Amikor egy héttel később kettesben beszélget17 Rácz József: Drug use by the Members of Youth Subculture in Hungary. In: The International Journal of the Addictions. TI (3), 1992. 300. o. 18 Találkozó B. Attilánál, 2011. január 11. 1. o. 214
