Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Havadi Gergő - Majtényi György: Haverok, buli, Politikai Bizottság: Vendéglátás, éjszakai élet és luxus a szocializmusban
Casablanca, Hallo bár, a Béke Szálló Kupolaterme vagy a Budapesti Táncpalota), valamint a szállodai bárok (Szabadság, Hilton, Intercontinental) gomba módra szaporodtak. Az elegáns éttermek belső tereiben a modem iparművészek alkotásai keveredtek a múltat idéző historizáló és népies (csárdajellegű) motívumokkal, ami egy sajátosan eklektikus környezetet és hagyományt teremtett. A fogadásokon többnyire ezüst vagy alpakka étkészlettel és herendi porcelánnal terítettek. A megyei és városi pártbizottságok, tanácsi vezetők körében is kedvelt szokássá vált, hogy a hivatalos munkaebédeket, megbeszéléseket elegáns éttermekben tartsák meg. Születés- és névnapjaikat is sokszor itt ünnepelték meg, aminek költségeit a jó kapcsolatok ápolása vagy kiépítése érdekében általában az adott vendéglátóipari vállalat állta. A Budai Várban, kimondottan a Hilton vendégeit kiszolgáló Fortuna luxusétteremben is szerveztek informális összejöveteleket. Cservenka Ferencné78 fővárosi párttitkár például előszeretettel fogyasztotta itt munkaebédjeit, de nem csak hivatalos alkalmakkor jártak ide a káderek.79 Az étterem egyik munkatársa így emlékezik: „Akkoriban a vállalat összes protokollrendezvényét én bonyolítottam. Például egyszer a Cservenka elvtársnő jött a Fortunába, ő volt akkor a budapesti vagy a Pest megyei pártitkár a nyolcvanas években. [...] A Fortunában volt valami rendezvényük, valami munkaebéd vagy születésnap, és akkor azt meg kellett rendezni, elő kellett készíteni. Majd utána a központból engem küldtek ki, hogy szedjem össze rá a cégektől a pénzt, mivel ezt nem az elvtársak fizették. [...] Akkor voltak különböző olyan cégek, amelyek a kerületben működtek, mivel minden a párttól függött, így biztosították a pozíciójukat a vállalatok vezetői. [...] Ha mondjuk tízen jöttek ebédelni vagy vacsorázni, akkor ott végig ettek-ittak mindent, ami egy horribilis összeg volt/'80 Mindinkább szélesedett a fizetőképes hazai közönség: a magánpraxist folytató orvosok, az ügyvédek, az élsportolók81 és a művészvilág képviselői szintén hasonló helyeket látogattak. A művészek körében például kedvelt volt a zártkörű Fészek klub, a Kis-Olimpia presszó, az Anna presszó vagy a Budapest kávéház (korábban Moulin Rouge). Károvits Tamás így emlékszik vissza a Fészek klub világára: „A Fészek klub az olyan volt, hogy bármikor bement [az ember], mindig találkozhatott a vezető művészek valamelyikével. (...) sohasem felejtem el, egyszer, Bodrogi, Latinovits és Darvas egy asztalnál. Odamentem, parancsoljanak. Mindegyik elmondta, mikor aztán a Latinovitshoz értem, mondott vagy háromfélét, és akkor megkérdezte tőlem, hogy »megjegyezte?« Bodrogi erre: »neki az a szakmája«." A hetvenes évektől a maszekok közül néhány a kor viszonyai között sikeres „üzletember" is megengedhette már magának, hogy a legelőkelőbb és a legdrágább helyeket is felkeresse. „A Dunában volt egy belvárosi, új közönség, azok főleg olyan emberek voltak, akiknek a környéken boltjuk volt. A szabók, meg akkor már létezett egy-két vállalkozó, meg emlékszem, létezett egy ember, aki nukleáris műszereket gyártott. [...] Ez a maszek világ érdekes emberekből állt, elég proccok voltak. Nem 78 A Pest megyei Pártbizottság első titkára, a Budapesti Pártbizottság titkára, a Központi Bizottság tagja volt 1957 és 1988 között. 79 Károvits Tamás-interjú (Havadi Gergő 2006-ban készítette). OHA 857. sz. 30. 80 Károvits Tamás-interjú (Havadi Gergő 2006-ban készítette). OHA 857. sz. 30. 81 Sok esetben kiemelkedő sportolók, elsősorban futballisták vagy beszervezett pincére jutottak gebi- nes üzletekhez, például ilyen volt a jelentős forgalmú hűvösvölgyi Hársfa vendéglő. Jellemzően ezek a kedvezményezettek nem rendelkeztek szaktudással, azonban szükség esetén folyamatosan jelentettek a belügynek. Egy másik nagy előnye volt, hogy az üzleteket a Belkereskedelmi Minisztérium vagy a felettes vendéglátóipari vállalat nem ellenőrizte, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy szabadon folyhatott a „népgazdaság megrövidítése". 204
