Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Havadi Gergő - Majtényi György: Haverok, buli, Politikai Bizottság: Vendéglátás, éjszakai élet és luxus a szocializmusban
pesti Duna-parton a Duna-Intercontinental építése (1967-1969). Ezzel a szállodával lépett be az első nemzetközi szállodalánc, az Intercontinental a magyar piacra. Jellemző, hogy a környezetében a monumentalitást képviselő - és ezzel feltűnő - szálloda terveit az illetékesek engedélyezték. Budapest közepén, a Duna korzón az egész városképet uraló épületet emeltek így a nyugati világnak, holott a fővárosban - eltérően más kelet-közép-európai országoktól - nem volt olyan új épület, amely a szocialista rendszer uralmát jelképezhette volna.66 Ezekben a szállodákban szimbolikus helyeket láthatunk. Az elit ugyanis nemcsak a háború előtti és utáni világ között teremtett átjárást, hanem saját érdekeitől vezéreltetve - a vendéglátóipar támogatása révén - kaput nyitott a nyugati világ felé is. A budapesti Hilton megépítéséről a HungarHotels írt alá szerződést egy három évig tartó tárgyalássorozat végén, 1968. augusztus 19-én.67 A városi legenda szerint Kádár János maga döntötte el, hogy a Hiltont a vámegyedben kell megépíteni, amikor az Intercontinental teraszáról nézte végig a tűzijátékot, és megragadta őt a budai panoráma, illetve a kivilágított Budai Vár látképe.68 Mivel csak a kiszemelt telek régészeti feltárása öt évig tartott, volt ideje az építészszakmának arra, hogy a nyilvánosság előtt vitassa meg a Hilton terveit.69 Megoszlottak a vélemények arról, hogy megfelelően illeszkedik-e majd a modem épület a műemléki környezetbe, és a viták a szálloda felépítése után sem ültek el.70 A Hilton terveit és enteriőrjét övező vitáknak ideológiai felhangjuk is volt, hiszen ami végül megvalósult - a hagyományos és a modem, a historizmus és a nyugatiasnak ható giccs ötvözete -, tökéletesen ellentmondott mindannak, amit a szocialista építészetnek képviselnie kellett volna. 71 Némi visszhangja volt annak is, hogy a valuta után áhítozó munkáshatalom luxust kedvelő képviselői teljes erőbedobással küzdöttek az előkelő nyugati szállodaláncokért és a nyugati turisták kegyeiért. Pünkösti Árpád például az Új Tükörben megjelent írásában járt utána annak, hogy egy munkásember bemehet-e a Hiltonba. A riport apropóját az adta, hogy Hungler Géza és Hermann György asztalosokat a hírek szerint nem engedték be a szállodába. A hivatalos magyarázat az volt, hogy a munkások - akik a berendezés néhány darabját készítették - még a megnyitó előtt akartak körülnézni a szállodában. A Hilton illetékes vezetője azonban biztosította arról a szerzőt: „Foglalkozásától függetlenül rendelhet bárki libamájat, békacombot, vagy ha kedve tartja, akár az elnöki lakosztályt is kibérelheti. "72 Az írásból kiderül, hogy Hungler Géza és Hermann György nem egyszerű asztalosok voltak, hanem egy olyan szövetkezetnél dolgoztak, amely reprezentatív bútorokat készített, korábban például a Parlamentben Losonczi Pál dolgozószobájának a faburkolatát cserélték ki. Meg is nézték akkor az elnök erkélyéről a Hiltont és a budai panorámát. Most azonban mégis elámultak a sokat tapasztalt látogatók, látva a Trubadúr bár vagy a Tower étterem árait.73 66 Preisich 1998: 148-149. 67 Az üzemeltető később kicserélődött, mivel a HungarHotels nem volt elég hitelképes, így helyébe 1972-ben a gyógyturizmus ellátására alakult Danubius Hotels lépett. 68 AII. világháború alatt ugyanis kiégett az épületegyüttes. 69 A Középület-tervező Intézet (Közti) 1969-ben a Hilton építésére kiírt belső pályázatán Pintér Béla és munkatársai nyertek. 70 Bojár Iván András 1998. 71 Vadas József művészettörténész a megnyitó után az Elet és Irodalomban élcelődött a jó és rossz minőségű modem használati tárgyak és a historizáló biedermeier enteriőr disszonanciáján. Vadas 1977. 72 Pünkösti 1977: 6. 73 Pünkösti 1977: 8. 202
