Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Havadi Gergő - Majtényi György: Haverok, buli, Politikai Bizottság: Vendéglátás, éjszakai élet és luxus a szocializmusban

a nemzetek.16 Mások viszont a fogyasztási szokások szempontjából vizsgálták a luxust, és azt feltételezték, hogy ösztönzőleg hatott a társadalmi csoportokra és az egyénekre. Éppen az egyes társadalmi csoportok reprezentációs szándéka teremtette meg ugyanis annak az igényét, hogy a fogyasztásban a minőségi szempontok uralkodhassanak. A polgárosodás korszakában az arisztokrácia kifinomultságát, vonzó életstílusát próbálták meg többen is utánozni. Richard Sennett a nárcizmust egyenesen „a modem idők protestáns etikájának" nevezte.17 Kérdés, hogy a luxus és az ebből következő fogyasztói célok miként nyilvánulhattak meg a szocializmusban, egy ellenségesnek látszó ideológiai, politikai környezetben.18 Erre a válasz alighanem az egyének nárcisztikus hajlamaiban rejlik. Amint Richard Sennett megfogalmazta, „a narcizmus azt az illúziót kelti, hogy ha valakinek van egy érzése, akkor azt manifesztálnia is kell - minthogy a »belső« végül is abszolút valóság".19 Ha valaki életstílusával jelezte, hogy megfelel a közösség elvárásainak, akkor saját maga előtt igazolta, és a többiek szemében is erősítette a pozícióját. Történetünkben, az új rendszer születésének hajnalán, alapvető kérdés volt, hogy a hatalmat magához ragadó csoport miként viszonyul a régi elit hagyományaihoz, milyen mintákat követ és mutat fel a társadalom többi csoportjának, akik felett uralkodni kívánt.

Kezdetben élesen elvált egymástól a vendéglők, eszpresszók, kocsmák, mulatók nyilvános világa és az uralmi elitnek ugyancsak a háború előtti hagyományokhoz igazodó, ámde a nyilvánosság elől elzárkózó életvitele. A legfelsőbb pártvezetés tagjai részére az ötvenes években a Béla király úti vendégházban tartottak közös „csapatépítő" vasárnapi ebédeket.20 A területen a központi vezetőség már 1945-ben lefoglalt egy grófi villát hétvégi üdülőnek.21 Az épületet hatalmas park övezte, ahol a kádergyerekek is kikapcsolódhattak. A közös ebédek alkalmával a fehér asztaloknál ült családjával a párt és a kormány valamennyi prominense. Ezeken a rendezvényeken szinte kötelező volt a részvétel, hiszen rendre megjelent a vendégházban Rákosi Mátyás is.22 Neki és a feleségének külön terítettek, ők a kertben álló külön kis épületben étkeztek. A főépületben a nagyasztalnál azonban együtt ebédelt a többi kommunista méltóság, Farkas Mihálytól kezdve egészen Kádár Jánosig.23

16 Weber 1982: 268-270.

17 Sennett 1998.

18 A luxus kulcsot jelenthet a szovjetrendszerek értelmezéséhez is. Jukka Gronow a sztálini rendszer működését írta le az elitnek a luxusjavakhoz való viszonya alapján. A sztálinizmus eszerint a harmincas években kísérletet tett arra, hogy olyan fogyasztási kultúrát teremtsen, amelyik legalábbis riválisa a nyugatinak. A kormány minisztereket küldött Amerikába felfedezőútra, majd ennek eredményeképpen tömegesen gyártottak bizonyos luxuscikkeket, például csokoládét, kaviárt, pezsgőt, parfümöt. Gronow a szovjet stílusú luxustermékeket a Nyugatot és a régi orosz elit szokásait utánzó giccsnek tekinti. Ezek ugyanis finomabb, drágább ámk tömegesen gyártott, olcsóbb utánzatai voltak. Az elit tagjai e cikkek tömeges gyártásával próbálták az állampolgárok előtt a rendszert legitimálni. A fogyasztás terén azonban csak jelképes eredményeket tudtak felmutatni. Ilyen volt például az, hogy míg a harmincas években - a szerző szerint - egy gyári munkás az Egyesült Államokban elvétve sem fogyasztott kaviárt vagy pezsgőt, addig szovjet kollégája elvileg megtehette ezt. Gronow 2003: 33., 145-152.

19 Sennett 1998: 356-360.

20 Hegedűs 1985: 137-138.

21 Kállai 1984: 208.

22 Kövér 1998. 119-120.

23 Pünkösti 1996: 324.

195