Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Müller Rolf: Célkeresztben a Forrás: Kísérlet egy állambiztonsági történet rekonstrukciójára

Az 1980-as Forrás-ügy következményeivel együtt szűkítette a közléspolitikában alkalmazott „tűrt" kategória határait, egyúttal óvatosságra intette a szerkesztőséget. Ezért is hiúsulhatott meg az év őszén egy interjú, amelyben Csoóri Hatvani írásban elküldött kérdéseire válaszolt, majd maradt el 1981 elején a költő verseinek közlése.47 Az előbbi állambiztonsági vonatkozása, hogy 1980 októberében a központi III/III. szobalehallgatás során értesült az interjúról, és arról, hogy a főszerkesztő Csoóritól „taktikai tanácsokat" kapott a lapot érő támadások elhárításának esetére.48 Az persze már a kor irodalompolitikai sajátosságaihoz tartozik, hogy az említett anyag bő egy évvel később megjelenhetett, igaz nem a kecskeméti folyóiratban, hanem a Mozgó Világ 1982. évi 1. számában (Készülődés a számadásra - Beszélgetés Csoóri Sándorral). Hatvaninak pedig megint csak a megyei pártbizottságban ülő elvtársai előtt kellett magyarázkodnia, akik még nyomatékosabban figyelmeztették, hogy „a párt fő politikai irányvonalát kövesse, és ez írásban, főszerkesztői tevékenységében markánsabban jelentkezzen ",49

Maradványok és következtetések

Figyelembe véve a fentebbi „megfigyelésfolyamatot", és kiegészítve azt más szigorúan titkos dokumentummaradványokkal, a Forrás állambiztonsági nézőpontú történetéről a következőket állapíthatjuk meg:

A titkos információk igen jelentős része nem az egykori szerkesztők, hanem két országosan is számon tartott állambiztonsági célszemély, a nemzeti ellenzék mértékadója, Csoóri Sándor és az aktív kulturális programszervezési tevékenységet folytató Lezsák Sándor megfigyelése során keletkezett. Az 1980-as botrányon kívül tanúskodik erről egy nem sokkal korábbi eset. 1979 júniusában a kecskeméti elhárítás egyik ügynöke a Lezsák Sándor által szervezett könyvheti rendezvényen egy beszélgetés fültanújaként arról értesült, hogy a Forrás tervezi a korábbi, május 18-19-i írótalálkozó anyagának megjelentetését. A helyi állambiztonság nem volt rest, jelezte azt a felettes szervének és a megyei pártbizottságnak.50 Júliusban a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége Csoóri Sándor lehallgatása során hasonló tartalmú híranyag birtokába került. A belügyi vezetésnek szánt tájékoztatójában külön kiemelte, hogy Csoóri és társai „a közlésnek komoly jelentőséget tulajdonítanak, mivel a rendezvényen »a stafétabotot átvevő« olyan személyek is szót kaptak, akiket eddig nem engedtek őszintén nyilatkozni. E fiatalokat szerintük a »rendszer« gyanakvással kezeli; a jövőben is biztatni kívánják őket a »bátor fellépésre«''.51

47 Hatvani: i. m. 48-54.

48 ÁBTL 2.7.1 NOIJ III/III-171. 1980. október 16. Lásd még a jelentésből készített központi összefoglalót: Uo. Összefoglaló jelentések 240/6.1980. október 16.

49 BKMÖL 1. f. 1. cs. 47. ő. e. 1982. 863. köteg. Katanics Sándor feljegyzése Romány Pálnak. 1982. március 2., illetve lásd még Hatvani Dániel feljegyzése Katanics Sándornak. 1982. március 2. (Közli: Hatvani: i. m. 55-56.) Hatvani 1980-as pártbüntetését végül 1986. szeptember 30-án törölték (erről lásd Hatvani: i. m. 94.), 1988 őszén vált meg a laptól.

50 ÁBTL 2.7.1 NOIJ Bács-Kiskun-40. 1979. június 8.

51 ÁBTL 2.7.1 NOIJ III/UI-156.1979. július 18.

89