Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
őszén vehették kézbe a róluk írottakat), azzal dicsekszik még évtizedek múlva is, hogy őt olyan embernek ismerte el, aki minden terhet elbír.14 A legjellemzőbb mégis a Szaberszky halálával kapcsolatos elbeszélések különbözősége. Trajanovits már nem dolgozott a minisztériumban, amikor az öngyilkosság bekövetkezett. Közvetlen okként a Joint-ügyet, tehát Szaberszky amerikai zsidó segélyek körüli érintettségét jelöli meg, de az alapvető ok szerinte mégis az, hogy kirugdosta a régi szakembereket, hozzáértés híján „hibát hibára halmozott", így tulajdonképpen beteljesedett rajta a végzet. Baczoni sem volt a helyszínen, épp kiment egy kávét inni a minisztériumból (vajon bent nem lehetett?), s tulajdonképpen Feketétől értesült a történtekről. Arra viszont határozottan emlékszik, hogy az öngyilkosság előtt Szaberszky eltűnt egy hétre a minisztériumból, és hogy szinte szélütötten torzult arccal tért vissza. Még a nyolcvanas években sem tudott, vagy legalábbis naplójegyzetei számára sem közölt semmit az ügy hátteréről (azt viszont igen, hogy Lakos Évát, a titkárnőt igazságtalanul tartóztatták le, s hogy rehabilitálták). Fekete, a rá jellemző közvetlenséggel meséli el, hogy „ő találta meg" főnökét annak öngyilkosságakor. Miközben egy szót sem ejt arról, hogy mi volt a tervezett „Szaberszky-per" lényege. Azt viszont hozzáteszi, hogy ő, vagyis Fekete lett volna a másodrendű vádlott. S ezt „barátoktól" hallotta később. Csakhogy az elsőrendű vádlott halálával „a per tárgyát vesztette".15 Első személyben - többször Mióta oral history-interjúk készítése során előfordult, hogy ugyanazzal a személlyel kétszer is beszélgettem az életéről (a Losonczy-életrajz, illetve portréfilm kapcsán egyszer magnóval, egyszer pedig videokamerával), gyakorta eszembe jutott Elias Canetti szellemes megállapítása: „Azoktól, akiket jól ismerek, szeretem újra és újra meghallgatni ugyanazokat a történeteket, főleg, ha életük legfontosabb eseményeiről van szó. Csak azokkal viselem el az érintkezést, akiknek a történetei minden alkalommal kicsit másként szólnak. A többiek pusztán színészek, akik jól betanulták a szerepüket, nekik semmit sem hiszek el. "16 Vajon a megfigyelés, ami a mások történeteit időnként meghallgató írót erre a reflexióra késztette, miként befolyásolja a szóbeli történelem művelőjét, kutatóját? Ffiszen mindnyájan tudjuk, hogy a visszaemlékező elbeszélések szerkezetét a jelenbeli pozíció s az abból a látószögből felelevenített emlékező időben változó cselekményszövése határozza meg.17 De vajon 14 Feketét még azután is a „legmegbízhatóbb káderek között" tartották számon, hogy feleségét 1950 végén az FM-ben kizárták a pártból, ugyanis „életrajzából elhallgatta, hogy 56 hold földje, mozija és garázsa van az édesapjának". BFL XXXV.100. c. 152/3. őe. Az MDP Földművelésügyi Minisztérium PB iratai, 1950. nov. 22. Fekete haladéktalanul jelentette a PM-ben a feleségével történteket, ahol ennek ellenére javasolták, hogy a magyar-holland kártalanítási tárgyalásokra a delegáció helyettes vezetőjéül őt küldjék ki. A javaslatban a delegáció vezetőjeként Baczoni szerepelt. Baczoni Jenő személyzeti anyagát fia bocsátotta rendelkezésemre. 15 Farkas Vladimír visszaemlékezésében közli Szaberszky „öngyilkosságba kergetésének a történetét". Eszerint Kovács István, az MDP káderosztály akkori vezetője magához hívatta, és választ kért tőle Rákosi megbízásából arra a kérdésre, hogy „miért ajánlott ő, azaz Szaberszky, egy rendőrspiclit, Péter Gábort a pártba". Ezután még meglátogatta Farkas Vladimír feleségét, aki akkor az MDP Gazdaságpolitikai Osztályán dolgozott, majd visszatérve a PM-be, szobájában főbe lőtte magát. Farkas, 1990. 375-376. 16 Canetti, Elias: Feljegyzések (vál. ford. Halasi Zoltán). Bp. 2006. 73. 17 Gyám Gábor: Emlékezés és oral history. In: uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, 2000.139-140. 184
