Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
Azt mondta, hogy pont egy ilyen ember kell neki. Az első beszélgetést - amíg élek - el nem felejtem. Száberszkytől mindenki óvott. Merthogy ávós ezredes volt korábban. Barátságosan fogadott, érdeklődött iskolai végzettségem után. Mondtam: érettségiztem. Itt egyetem kell, jelentkezzek a közgazdasági egyetemre. Mit tud még? Jött a jól bevált rutinválasz: semmit, de mindent meg tudok tanulni három hónap alatt... Hogy állok a nyelvekkel? Hadifogságban tanultam oroszul, gimnáziumban franciául, németül, azóta persze nem gyakoroltam. Négy nyelvet meg kell tanulnom. A tanárokról, költségekről ő gondoskodik. Még folytatta is: milyen társadalmi munkát végzek? Itt a Pénzügyben még nincs ilyen munkám. Erre rávágta: úgy sincs alapszervi párttitkár, vállald el azt is... Egyszóval »megtömött« munkával. Amikor kívánságait végigsorolta, rám nézett, hogy mit szólok hozzá? Négy nyelv, egyetem, alapszervi párttitkárság és osztályvezető beosztás. Nyeltem egyet és azt kérdezetem: mennyi időt ad a négy nyelvhez? Évenként egy nyelvvizsgát kellene produkálnom. Rendben, megfogom csinálni. Kezet fogott velem. Megállapodtunk? Igen. Mekkorák voltak akkoriban a fizetések? 907forint volt a fizetésem, amikor a munkás átlagfizetés 800forint... Akkoriban - ha jól emlékszem - az indulásnál 700forint volt a maximum a kollektív szerződésben, utána emelték 900 vagy 1000forintra. Én akkor a nem vezető állásúak kategóriájába tartoztam. Egy osztályvezető fizetése viszont már az 1200 forintot is elérte... Az már kiemelt fizetés volt. [...] Jellemző a korra, hogy amikor átkerültem a Pénzügybe, ott volt egy helyettesem - Csíkszenti. Igazi régi vágású gentleman. Egyszer megkérdezte tőlem: »mennyi a Te serkentésed«? Mi az a serkentés? Merthogy náluk a fizetés két részből állt: az egyik az állami fizetés és hozzájön a »serkentés«. Hogy lehet az? De hiszen ez a lényeg! Nekem 560forint a fizetésem, mint állami miniszteri előadónak és ehhez jön 3500forint serkentési pénzem. Bementem a főnökömhöz, Száberszkyhez: te Jóska, én furcsa dolgokat hallok. Ami pénzt én itt kapok, az osztálytanácsosi bér - akkor éppen ebbe a kategóriába tartoztam. De nem kapok semmiféle serkentést! Értetlenség volt a válasz. Szerinte egy kommunistának nem kell serkentés. Kell vagy nem kell, nem tudok megélni... Aztán rövidesen megszűnt a serkentés, összeolvasztották a két fizetést. 1750forintot kaptam sokáig. [...] Száberszky József nem ismert humort. Ő aztán véresen igényes ember volt. „Véresen igényes" - ez telitalálat, hiszen ávós volt... Ó ilyen volt. Egyébként később megkaptam, hogy rólam mit írt: a Feketét meg kell terhelni... szóval hogy én vagyok az, aki mindent kibír. Egyszerre négy nyelvet tanultam, egyetemre jártam, párttitkár voltam, napi 16 órát dolgoztam. [...] A Főnököm, Száberszky József ellen elfogató parancsot adtak ki, és készült egy »Száberszky- per«, amelyben én lettem volna a másodrendű vádlott. Száberszky nem várta meg, hogy elvigyék. Öngyilkos lett. Ezzel a per tárgyát vesztette. Később barátoktól hallottam, hogy az egyik vádpont a Jendrassik-ügyben kifizetett 30 000 dolláros vételár lett volna... De ez már egy későbbi történet.//9 A mindhárom visszaemlékezésben szereplő Száberszky rendkívüli csúnyaságáról csak az első két, régi szakember tett említést. Pedig azt hihetnénk, hogy a látvány nem állás- 9 9 Fekete bárány ? Fekete János vall életéről, világnézetéről, világlátásáról Benda Lászlónak. H. n. 1999. 85; 88-91; 101. A Jendrassik György Ganz-vezérigazgatóval, feltalálóval folytatott párizsi tárgyalásokról és a motorvonatok szabadalmáért átutalt 30 000 dolláros vételárról lásd uo. 98-101. Fekete a személyi konstellációkat (magát a devizaosztály főnökének állítva) hasonló módon mesélte el a Történeti Interjúk Videotára számára nekünk adott interjúban: „...én is átkerültem a pénzügybe, én lettem a devizaosztály főnöke, és ez a Sulyok Béla volt a nagyfőnök, és kettőnk között volt egy Száberszki József nevű férfi, aki korábban az AVÓ-n dolgozott, ezredes volt, és az ő helyettese, azt is magával hozta, Lakos Éva nevű hölgy, az volt az én helyettesem. És akkor elkezdtem foglalkozni a nemzetközi pénzügyekkel..." Fekete János-interjú, 2000. febr. 10. (Készítette: Fonyó Gyula, Kövér György, Hanák Gábor) OSZK Történeti Interjúk Videotára (OSZK TTV). 181
