Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem

Sok szem- és száj közt

A gondolatmenet indításaként egy axiómára kell hivatkoznunk. Arra ugyanis, hogy a „történelmi események tényszerű lefolyásának felderítése az oral history legproblematikusabb vállalkozása". Ugyanazon múltbeli történésről szóló emlékezések sokkal inkább hasonlítanak egymásra „az elbeszélések struktúráját tekintve", mint az információk tartalmát illetően.4 Első esetünkben, tekintettel az emlékek képszerű jellegére, egy olyan figurát megörökítő visszaemlékezéseket vetünk össze, aki meghatározó szerepet töltött be különböző személyek adott életszakaszában. Az első visszaemlékezés a nyolcvanas évek vége felé keletkezett, írott formában maradt az utókorra, s a szerkesztett változatot a debreceni egyetem akkor ifjú oktatói tették közzé az 1990-es évek elején. A második visszaemlékezés a nyolcvanas évek első felének terméke, mindmáig nem látott napvilágot, s a család birtokában található. Sajátos kiegészítéseként az évtized közepén oral history-interjút is felvettek írójával, amelyet az 1956-os Intézet Oral History Archívuma (OHA) őriz. A harmadik interjút a kilencvenes évek végén készítette egy profi tévés újságíró, s a szerkesztett szöveg könyv formájában meg is jelent. Mindhárom visszaemlékező az ötvenes évek elején - valamennyi ideig - a Pénzügyminisztérium munkatársa volt, s saját látószögükből nézve örökítették meg Szaberszky József (1904-1953) általunk fókuszba helyezett alakját.5 (Az emlékezésszövegeket - a történészi kommentároktól megkülönböztetendő - dőlt betűvel közöljük, a kihagyásokat [...] és a kiegészítéseket [] szögletes zárójellel jelöltük.)

„1949-ben váratlan esemény történt. Száberszky Józsefet az ÁVH ezredesét - aki régebben bőrügynök volt - nevezték ki a minisztériumba főosztályvezetőnek és rábízták az összes külföldi pénzügyek felügyeletét. Száberszky eddig az AVH-nál intézte a pénzügyminisztérium ügyeit, fogalma sem volt a pénzügyekről és idegen nyelveket sem tudott, tehát megint érvényesült az elv - »megfelelő embert a megfelelő helyre«. Magával hozta titkárnőjét is, mindketten nagyon csúnya külsejű, visszataszító emberpéldányok voltak. Az a hír járta, hogy Száberszky orosz tábornok volt, aki tulajdonképpen az AVH-t vezette, s így Péter Gábor is tartozott utasításainak engedelmeskedni.

A nagy államosítások után következett a külföldi igények bejelentése. Egymás után jöttek külföldről a megtorló intézkedések a kártalanítás elmaradása miatt. Ekkor Száberszky utasított a párt hivatalos jogászával dr. Szabó Imrével együtt, hogy dolgozzunk ki egy nemzetközi elméletet arra vonatkozólag, hogy a régi tulajdonosoknak semmiféle igényük sincs kártalanításra. Ezt a sületlenséget még dr. Szabó Imre sem tette magáévá és rövid idő múlva jelentkeztünk Száberszkynél, kijelentettük, hogy ilyen nemzetközi jogi elméletet kidolgozni képtelenség. Nagyon elégedetlen volt velünk s megjegyezte, nem ismerjük elég alaposan Marxot, Engelst, Lenint és Sztálint, hiszen ha az ő tanításuk bennünk élne, meg tudnánk oldani ezt a feladatot. De látja, hogy senkire sem támaszkodhat, majd ő kidolgoz egy ilyen elméletet; ígéretét persze nem tartotta be. Mikor bemutatkozott nekünk, kijelentette, valószínűleg csodálkozunk, hogy egy ilyen komoly szaktudást és nyelvismeretet igénylő állásra éppen őt nevezték ki, aki egyikkel sem rendelkezik. Vegyük tudomásul, hogy egy Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveit ismerő ember minden szaktudást nélkülözhet, mert ezek az óriások mindenre adnak útmutatást. Ami a nyelvtudást illeti, ez nem fontos, tolmácsok mindenütt akadnak. Végtelenül bizalmatlan és rosszindulatú volt, csak azzal bánt kissé emberi módon, aki valahogy

4 Kovács András: Szóról szóra. BUKSZ, 1992.1. 88-94. Az idézetek a 90. és a 92. oldalakon.

5 Egy lábjegyzet nyilván nem pótolhatja a hiányzó Szaberszky-életrajzot (a nevet hol Száberszkynek, hol Szaberszkinek írták). Mivel a PM ötvenes évekbeli szövegeiben ő maga ékezet nélkül ipszi- lonnal írta a nevét, saját szövegünkben ehhez az alakhoz ragaszkodtunk. Szaberszky József Pénzügyminisztériumot megelőző éveire standard publikált forrás: Farkas Vladimír: Nincs mentség. Az ÁVH alezredese voltam. Budapest, 1990. 105-107.; 116.; 164; 375-376. (A könyv alapja a Borenich Péternek 1985-1988 között adott interjúsorozat. Szerk. Bakonyi Péter).

177