Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain

(...) »Az, hogy konkretizálható legyen Gizi tényleges léte« olyasmi is bizonyítja, hogy pl. Gizi megszólal, hogy »Édesem, te éhes vagy, nem akarsz valamit enni?« És valóban, ahogy ezt kimondja a Gizi hangja, érzi is az éhséget.

Beszélgetéseik részletesek, intimek. (...) Az, hogy néha felvillan egy fekete, kissé ferdén metszett szem, egy egyiptomi metszésű orr, az csak fokozza vágyát, és alig várja a testi beteljesülést. Gizella nagyon féltékeny minden fekete nőre, ha pl. vásárolni megy, és vagy a kiszolgáló, vagy valamilyen utcán elhaladó nő fekete, a Gizi szemrehányó kedves hangja azonnal megszólal: ne nézd olyan nagyon ezt a nőt, ne maradj itt olyan sokáig, túl csinos ez a nő. A Gizella nagyon féltékeny típus. Épp a napokban volt egy kisebb vitájuk. Gizella elkezdte faggatni, hogy kiket szeretett őelőtte. Ó nevetve nyugtatta meg, hogy monogám természete biztosíthatja őt a boldog jövőt illetően. Ki is békültek ezután.

Gizella miatt nem érintkezik az emberekkel, semmi és senki más nem érdekli. A legszükségesebbeket bevásárolja magának, egyedül főz, és olyan kedves az, hogy minden otthoni teendőben is társa Gizella. Ha keveri a rántást, Gizi beleszól, hogy »most fogod túlzottan megpirítani«, Gizi figyelmezteti őt arra, hogy gondoskodjék a szénről télire. Néha elmegy moziba, de ezt is Gizi miatt teszi. Gizinek, mint államvédelminek nem szabad eljárni szórakozóhelyekre, és Gizi igyekszik is őt az ilyen dolgokról lebeszélni, mert fél a felettes hatóságaitól. Ő ilyenkor kedvesen, határozottan megmagyarázza a Gizinek, hogy kultúrára szükség van. A Gizi, mivel kikapcsolódni belőle már nem tud, mert őbenne van, »visualisan is követi őt« a moziba. — Vessen magára az államvédelmi hatóság, hogy nyomozati úton ilyen tartós kapcsolatba hozta őt a Gizivel. Most már »kikapcsolni« nem lehet őbelőle, a Gizi és végignézi az ő szemeivel a mozielőadást. A Gizi igen értelmes intellectualis typus, de sok mindenre neki kell megtanítania. (...) A rádióműsorokat nagyon szereti, és a Gizella most már vele együtt tud művelődni, sokat hallgatják a rádióegyetemet, Bach, Mozart a kedvencük.

(...) Nem érti, miért hozták ide a Lipótmezőre. Az igaz, hogy nem enged be senkit a lakásába, de ő most el van nagyon foglalva Gizellával, és szeretne már a nősülésig eljutni. Ha őhozzá nők vagy idegen emberek járnak, ez esetleg Gizi vagy nyomozó feletteseinek a fülébe jut, és esetleg nehezíti Gizi leszerelését, mert őt mint jövendőbeli férjét is megvádolhatják azzal, hogy nők járnak a lakásába. - Egyetlen kívánsága van, hogy Gizivel megesküdhessen, és attól tart, hogy ezt itt nem teheti meg, ezért kéri, engedjük haza."

A politikai rendőrség női alkalmazottja a Kádár-korszak elején, úgy tűnik, valóban „tapintatos semlegességgel" végezte munkáját, a beszámoló szerint nem zaklatta a megfigyeltet, csak akkor „hangosította ki magát", amikor személyes vonzalmának engedve megszegte „munkaköri kötelességét": leleplezte magát a célszemély előtt. Az orvosoknak előadott romantikus kémtörténetben egy ávós házaspárból a megözvegyült feleség és egy művész házaspárból az elvált férj talál egymásra, miközben a rendőrnő a művész férfi megfigyelésével volt megbízva. M. Gábor történeteiben az előzmények szerint az új pár mindkét tagja megszenvedte az ötvenes évek diktatúráját, Goldberger Gizella politikai per során vesztette el férjét, aki maga is az államvédelemnek dolgozott, M. Gábor és felesége gyötrelmeit pedig már ismeri az olvasó. Gizella és Gábor „sorsában" tehát sok a párhuzamos vonás, mindkettejük korábbi kapcsolata kollegiális viszony is volt egyben, a Rákosi-korszak politikája mindkettejüknek nagy veszteséget okozott. Azonban a két korábbi házasság a valóság két különböző térfelén működött: Kreybichék rendőrként a megfigyelők oldalán dolgoztak, M.-ék civü művészként voltak megfigyeltek, a két világ között kizárólag az államvédelem apparátusa teremthet kapcsolatot. Ozv. Kreybich Miklósné csak úgy tudja megszólítani megfigyeltjét, ha leleplezi a megfigyelés tényét magát és saját személyét. Az államvédelem szigorúan titkos ügynöke dekonspirálta magát a célszemély előtt, így létrehozott egy olyan privát szférát, amely korábban nem létezett, hiszen éppen az államvédelmi megfigyelés számolta fel. A fenti beszámoló szerint azonban itt nem a civil célszemély elől titkolja az államvédelem megfigyeltetése tényét, ellenkezőleg: a megfigyelő és megfigyelt személyes kapcsolata az államvédelem előtt

172