Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kőrösi Zsuzsanna: "Itt a magamfajtának nem fog sok fű nőni": Meneküléstörténetek 1956 végéről
hogy nincs véletlenül egy borotvája? Mert már akkor három napja nem borotválkoztam, ilyen borostás voltam. Azt mondja nekem, hogy nincs, de tudja mit? Menjen itt ki, most karácsony előtti vásár van, itt van a kiállítási csarnok. Menjen be ott a kiállítási csarnokba a B-bejáratnál, ott a Philips Shave-nek van egy standja, és ők biztos adnak magának egy borotvát. Nagyon jó, bemegyek a B-bejáratnál, ott van a Philips Shave, mondom, meg kéne borotválkoznom, ne haragudjanak, magyar menekült vagyok. Volt egy nagyon nagy forgószínpad, fólültettek oda. A hangszóró megszólalt, ugye a Philips Shave a világmárka, egy húzás jobbra, egy húzás balra, a legerősebb szakállt is rögtön leszedi, és pillanatok alatt körbeálltak. Én forogtam, és a pofa borotvált. Akkor mentem vissza a fogdába. Ez volt az első éjszakám Bécsben. Emlékszem, elmentem a pályaudvarra, és az ötszáz schillingemből vettem egy kiló banánt és vettem egy Coca-Colát, tudja, mert erre a kettőre vágytam. Már akkor a Coláról annyit hallottam. És akkor azt mondtam, hogy na, jó, ezt nem itt fogom meginni, mert ez egy nagyon profán dolog, majd leülök a Donaukanalon szépen egy padra, kényelmesen, meghámozom a banánt, kinyitom a Colámat. A banánba élvezettel beleharaptam, és az első korty Coca-Cola, mondom te jó isten, ezt a ronda lötty zagyvaságot? Olyan mérges lettem, hogy bevágtam a coca-colás üveget Coca -Colával együtt a Duna közepébe. Nagy csalódás volt. De a banánt örömmel megettem. Tamás mindössze néhány napot töltött Bécsben, rokoni segítséggel Svájcba ment, a karácsonyt már Lausanne-ban töltötte. Néhány évig az egyetemen dolgozott, majd a hatvanas évek elejétől nyugdíjba vonulásáig számítógépekkel foglalkozott, saját vállalatot alapított. Magyar nő volt a felesége, három gyermekük született. A kilencvenes évek elején kárpótlási jegyekért visszavásárolta a család korábbi szőlőjét, hogy újból felvirágoztassa azt. Hazatelepült, elismert borász lett. Tamás számára is határkő a szovjet csapatok bevonulása. Mégsem indult útnak rögtön utána, reménykedett, hogy mégiscsak kialakulhat valamiféle demokratikus rendszer. Ám egy-két hét elteltével bizonyossá vált, hogy számára nincs miért Magyarországon maradni. Egyedül döntötte el, hogy emigrál, de elhatározásában támogatták szülei, és egyik barátja pedig csatlakozott hozzá. Az interjú során nem boncolgatta elmenetele motivációit, elbeszélése szerint magától értetődő, szükségszerű és jó döntést hozott. Néhány fős alkalmi csoport indult útnak Szombathelyről, de csak Tamásnak sikerült átjutni Ausztriába. Kalandos útja volt, élénk, filmszerű képeket idézett fel. A Pinka folyó maga a határ, vasfüggöny nélkül is elválasztja egymástól a két országot. Az időjárástól, a vízállástól függően az átkelés lehetett egyszerű gyaloglás, de akár komoly fizikai erőfeszítés is. 1956 novemberében-decemberében magas volt a víz a mederben. Át kellett úszni a jéghideg vízben. Ahhoz, hogy át tudjon kelni az új világba, komoly fizikai erőnlétre volt szüksége. A két part közötti utazás itt az új életbe való átmenet metaforája. Az átkelést, ahogy megküzdőit a szabadságért, érzékletesen mesélte el, szavai mögül büszkeség hallatszik ki. Pista és Tamás - sikeres életúttal a hátuk mögött - magabiztosan, könnyed stílusban, humorral átszőve idézték fel menekülésük történetét. Sok év távlatából nyilván megszépültek az emlékek, ha voltak is problémák, ezekről alig tudunk meg valamit. Andrea narratívája sem nélkülözi a humort, de az ő története nem csak a sikerről szól. Még fél évszázad távlatából is él benne az aggodalom, a félelem emléke. Ebben a három narratívában nyilvánvalóan vannak már sokszor felidézett emlékek, és olyanok is, amelyek csak ebben a szituációban születhettek meg. Láttuk, bizonyos élmények a feledés homályába vesztek, mások viszont szinte megelevenedtek az emlékezés során. A felidézés módja viszont mindhárom esetben olyan magával ragadó, hogy az olvasó azt érezheti, hogy az interjúalanyok szinte újból átélték ezeket a fontos eseményeket. És a menekülés szempontjából a legfontosabb közös elem, hogy mindhárom visszaemlékező szerencsésen eljutott a határ túloldalára, és így elkezdődhetett az új életük. És évtizedek múltán, az 1989-es rendszerváltást követően visszatértek, és újból Magyarországon élnek. 158