Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Müller Rolf: Célkeresztben a Forrás: Kísérlet egy állambiztonsági történet rekonstrukciójára

Másrészt az ügynek országos visszhangja lett, ezért is maradhatott fenn több helyen annak állambiztonsági nyoma. A legtöbb ilyen a szerző, Csoóri Sándor véleményét és a tiltakozás központi alakja, Lezsák Sándor ténykedését rögzítette.

Csoórit lehallgatták, az így nyert információkból születettek a március 4-i BM III/III-as tájékoztató sorai: „A kulturális felső vezetés elmarasztalta, mert az 50. születésnapjával kapcsolatos nagyarányú ünneplést nem utasította vissza, hagyta magát »vezérnek kikiáltani«. Szemrehányást kapott a Forrás című folyóiratnak leadott írása miatt. Próbálták meggyőzni arról, hogy a szlovákiai magyar kisebbség helyzetével való foglalkozása politikai károkat okoz. A beszélgetésből Csjoóri]. S[ándor], azt a következtetést vonta le, hogy a párt- és állami vezetés nem mer nyíltan harcot indítani a baloldal ellen, hanem őket akarja leszerelni, és közben nem veszi észre, hogy a baloldalt erősíti. "30 A „fejmosásról" szóló anyag még aznap a belügyi felső vezetés asztalán landolt31, miként a hónap végén a lakiteleki művelődési házban elhangzottak is: „Csoóri Sándor a mintegy 70fős közönség kérdéseire válaszolva kifejtette, hogy: »...nincs lehetősége sem megvédeni az igazát, sem pedig elfogadni mások igazságát.« Ezzel utalt a Nomád napló című könyvére és a Forrásból kihagyott cikkére."32

Lezsák Sándor koordinációjának eredményeként a lappal kapcsolatban álló értelmiségiek tiltakozó memorandumot juttattak el Horváth Istvánnak, a megyei első titkárnak (a későbbi belügyminiszternek), Óvári Miklósnak, a KB irodalmi ügyekben illetékes ideológiai titkárának, Dobozy Imrének, a Magyar írók Szövetsége elnökének, valamint Bíró Zoltánnak, a Kulturális Minisztérium Irodalmi Főosztálya vezetőjének.33 A politikai rendőrségnek a megyei pártbizottságon dolgozó hivatalos kapcsolata (talán éppen maga Horváth István) értesítette a tiltakozásról a helyi elhárítást, ami azon nyomban megkezdte az egyeztetést az illetékes párt- és állami szervekkel a lehetséges intézkedésekről, illetőleg április 14-én jelentést tett a III/III. Csoportfőnökségnek.34 A központ kilenc nap múlva jelzett vissza a megyeieknek, hogy egy fedésben dolgozó hivatásos tisztjüktől hozzájuk is megérkezett az aláírásgyűjtéses akció híre.35

A Bács-Kiskun megyei elhárítok az ötletgazda postáját figyelve tudták meg, hogy az aláírók listája másolatban 14 budapesti lakoshoz jutott el.36 Nem sokkal később a Hajdú-Bihar megyei állambiztonság látókörébe is bekerült a memorandum-akció, az 1980. május 4-i karcagi Alföld-esten ugyanis többen - egy besúgó jelenlétében - aláírásukkal demonstrálták egyetnemértésüket: „A rendezvény kapcsán szűk körben szóba került Körmendi felvetésére egy közelszavai nem az általánosan elfogadott jelentés szerint értelmezendők." MÓL 288. f. 36/1980/44. ő. e. Közli: Hatvani: i. m. 41-42.

30 ÁBTL 2.7.1 NOIJIII/I1I-37. 1980. március 4.

31 ÁBTL 2.7.1 NOIJ Összefoglaló jelentések 54/7.1980. március 4.

32 ÁBTL 2.7.1 NOIJ Bács-Kiskun-26. 1980. március 31. Lásd még a jelentésből készített központi összefoglalót: Uo. Összefoglaló jelentések 78/4. 1980. április 1.

33 Az 1980. április 2-i petíciót közli Hatvani: i. m. 36-37.

34 ÁBTL 2.7.1 NOIJ Bács-Kiskun-27.1980. április 14.

35 ÁBTL 2.7.1 NOIJ IIIAII-69. 1980. április 23.

36 ÁBTL 2.71. NOIJ Bács-Kiskun-31.1980. április 25.

86