Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)

„Én mindenkitől tudok tanulni. Sokkal több embertől tudok tanulni, mint ahányat tanítani tudok. Mert a tanításhoz sok türelem kell, a tanuláshoz viszont csak oda kell figyelni. Nem találkoztatok a bejárónőmmel, Mariskával, aki 116 kilós, táborfalvai, jóformán nincstelen, az anyja cseléd volt Pesten, az apja vasutas, aztán összegüriztek valamennyi földet a futóhomokon, amit betelepítettek gyümölcsfákkal és ezzel meg tudták kötni a homokot. Aztán természetesen elvették tőlük a főidet és adtak a nyolcadik határban valamit, ott pedig kivágták a fákat, beszántották a földet és a futóhomok visszajött, ez van máma. Mariska feljött Pestre a Fonóba, ott dolgozott hosszú évekig. És én nagyon sokat tanulok tőle. Még emberséget is. Soha nem tűrtem magam mellett olyan segítséget, legyen az szakmai vagy háztartási, akihez nem volt affinitásom. Hosszú listám van különböző emberekről, akiktől mind tanultam. Az iskolában is ez volt bevallottan a szempontom, hogy egymást tanítjuk, én is tanulok a 14-18 éves gyerekektől, esetleg egy más látásmódot, felfogást... nem csak ők tőlem." Mindig voltak tanítványai, emlékezzenek csak az első műteremben Sugár Katára, Langerra, Székely Ibolyára, Vámos Lászlóra, Révai Dezsőre és a többiekre. Későbbi, önálló korszakaiban is akadtak inasai, segédei, részt vett a KIOSZ tanoncképzésében is. Az 1939-es évben pedig megkezdődtek az átképzések. A zsidótörvények hatására sokan elvesztették addigi állásukat, kénytelenek voltak más megélhetés után nézni. A fényképezés hosszú ideig szabad pálya volt előttük is, aztán persze már a zsidó tulajdonú műtermeket is bezáratták, és csak alkalmazottként dolgozhattak a németek bejöveteléig. Utána már azt sem.

Marian más tanítványokat is fogadott Veres Pálné utcai műtermében, például Dékány Andrást, aki apja karcagi műtermében tanult, s továbbképzésre ment a Fotó Marianba. Hasonlóan került hozzá Reitzel András, aki a szegedi fiatalok körének tagja volt, s a Don-kanyarban lelte később halálát. Marian inkább a fényképezés érzelmi, lelki és egyéb vetületeit ismerte jól, ezeket tanította, a műszaki ismereteket Budai (Goldberger) András adta át, aki egyike volt kora legképzettebb műszaki fotósainak. Ebben az időben éppen Marsovszkyné belvárosi fotóműtermében dolgozott. De a döntő lépést az 1951-es év hozta ezen a téren számára. Többedmagával elkezdte szervezni a Képző- és Iparművészeti Gimnázium és Szakközépiskolában a fotó szak kibővítését, nagyobb presztízsű, több odafigyelést követelő módon való működtetését. Sevcsik Jenő munkáját folytatták tovább, aki 1946-1954 között oktatta a fotót. „Ott egyedül Sevcsik tanár úr folytatott nagy harcot évek óta, hogy a szak megmaradjon, és vitte egészen egyedül. Sevcsik tanár úr megszállottja volt a fényképészoktatásnak, és amit lehetett, megpróbált ennek érdekében. Tanított, igen jó kézikönyvet írt." Ok hárman, Langer Klára, Strossné Barta Éva és Reismann Marian szervezték meg a képzést mai formájában. Megmaradt javaslatuk a Művészeti Gymnásium Fényképészeti Szakosztályának felállítására 1950. március 13-i keltezéssel: „Az elmúlt öt év tapasztalatai bizonyítják, hogy a szükségletre ma már nincs elegendő jól képzett szakember. Az utánpótlás majdnem teljesen megszűnt. A minőségi kisipar felszámolásával a Munkaerő Gazdálkodási Hivatal a tanoncoktatást, nagyon helyesen, kivette a magánszektor kezéből, viszont ezzel a változással nem indult meg a szocialista szektor kiképzőmunkája. így abba a helyzetbe jutott a szakma, hogy legfeljebb egyes fejlettebb amatőrök között található véletlenül itt-ott új káder, szervezett utánpótlás nincs (...)."

A gimnáziumi oktatáson kívül megszervezték és tartották a különböző továbbképző tanfolyamokat is. Strossné Barta Éva, korábbi Reismann-tanítvány volt a szakosztályvezető, tanított még Sevcsik Jenő, Langer Klára, néha Sándor Zsuzsa is. Marian a nyugdíjazásáig hozzávetőlegesen másfél évtizedig oktatott, évente 4-7 gyerek került ki a kezük alól. Tanítványai közül többen neves fotósok lettek, mint Pálfai Gábor, Lajos György, Friedmann Endre, Patkó Klári, Sziklás Margit, Sólyom László, Tőry Klára... „El

Hetedik stáció: a tanítványaitól tanuló tanár

130