Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)
Második stáció: iskola A szombathelyi izraelita népiskolában végezte tanulmányait, az első négy osztályt magántanulóként, s onnan 1921-ben került be a Szombathelyi M. Kir. Ált. Leánygimnáziumba, ahol 1929-ben érettségizett. „Nem jártam iskolába, magántanuló voltam, 1919. január 1-jén kezdtem otthon az első elemit. Elég messze laktunk az iskolától, a szüleim féltettek akkoriban az utcára engedni. Úgy végeztem el a négy elemit, hogy hetenként háromszor 2-2 órára jött Hermin néni házitanítani." Tizenhárom éves korában kapta első fényképezőgépét. Érettségi után, 1929 és 1931. június 30. között a Müncheni Állami Fényképészeti Tanintézetbe (Staatlehranstalt für Lichtbildwesen) járt, majd Berlinben dolgozott egy fél évet testvérével, Reismann Jánossal. „Amikor kimentem én is Münchenbe, vettem magamnak Jancsi nyomdokain haladva egy Leicát és egy 9*12-es lemezes gépet. Júniusban érettségiztem, és szeptemberben mentem Münchenbe. Anyám kísért ki Münchenbe, keresett albérleti szobát, s hagyott ott félve, hiszen még nem voltam 18 éves. Rettenetesen el voltam kényeztetve, és szigorúan nevelve. Sikerült úgy kiérnem Münchenbe, hogy engem addig fiú nem csókolt meg, Hát azért ez 18 éves korban már akkor is egy csoda volt, mondhatnám, elég kellemetlen csoda. Münchenben nagyon hamar talpra álltam, elég nagy létszámú osztályba jártam, s két héten belül négyen nagyon összebarátkoztunk. Az egyik egy bajor nemesi származású katonának a lánya, a másik egy brassói szász, a harmadik egy bukaresti festő és egy müncheni modell lánya, a negyedik én, a magyar zsidó. Mi sehogy sem passzoltunk bele ebbe a kispolgári német társaságba. München egész további életemet meglehetősen befolyásolta. Schwabingban volt az iskola, a tulajdonképpeni művésznegyedben. Nem mondhatom, hogy laza volt, 8-tól 2-ig az iskolában voltunk, minden hónapra meg volt adva a feladatunk, ház-, táj-, ember- stb. fényképezés. Kötelező volt egy délelőtt rajzolni, egy délelőtt retusálni, azonkívül fényképeztünk, előhívtunk, nagyítottunk. Voltak elméleti tárgyak is, minden benne volt, az optika, a kémia, az üzletvezetéstan... Nem végeztem túl jól, megvan még a bizonyítványom. Ezzel a végzettséggel Németországban bárki nyithatott műtermet." Valóban kár lett volna dicsekednie bizonyítványával. Az elméleti tantárgyak közül hármast kapott fotokémiából, fotóoptikából, Elektrizitätslehre és Kaufm. Betriebslehréből, a gyakorlati tárgyak közül hármas Aufnahmetechnik u. Auffassung, Kopierverfahren, Vergrößern és Reichnen, kettest Negativretusche és Pozitivretuschéből. Hátrányban volt a fényképészműtermekben felnőtt iskolatársaival szemben, mert neki gyakorlatilag semmilyen előképzettsége nem volt a fotó területén, ezért délutánonként egy ottani fotólaboratóriumban dolgozott. S bár nem kapott fizetést, mégis jól jött tanulmányaihoz ez a kis szakmai gyakorlat. „Szerettem és sokra értékelem még ma is Hanna Seewaldot, aki az évfolyamot vezette. 1962-ben, amikor először jártam Nyugaton a háború után, akkor megkerestem, akkor ment nyugdíjba. Sokat köszönhetek neki, bár akkor még nem tudtam, hogy fotós leszek." Harmadik stáció: a műtermes portréfényképész, három helyszínen, többszöri újrakezdéssel A müncheni iskola befejezése után hazament szüleihez Szombathelyre, majd szeptemberben kiutazott testvéréhez Berlinbe. Reismann János akkor éppen az URF Werbe Kollektív belső tagja volt, s felvették maguk mellé Mariant. „Az URF az Urban-Reismann- Frankl-ból állt. Urban egy nagyon tehetséges bajor grafikus volt, kitűnő összeköttetésekkel. Franki volt az, aki a könyveket vezette és Reismann volt, aki fényképezett, és én lettem a mindenes. Fizetés nélküli kis senkinek kerültem ki hozzájuk, kivettem egy albérleti szobát. Változatlanul kaptam otthonról az apanázst. Nem hagytak fényképezni, csak előhívtam és nagyítottam. Jancsi tucatjával tépte szét a nagyításaimat. Nagyon jó iskola volt..." Amikor bátyja és Urban kimentek Johnny 111