Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Dobos Marianne: Szibériai ballada
nagy váll-lapjuk volt. Sejtettük már ebből is, hogy ezek igen nagy emberek lehetnek. Ha a havon lehetne úgy, akkor döngő léptekkel vonultak volna be. Mindenesetre óriási erőfölényüket a helybeli parancsnoksággal szemben csak az kurtította, hogy nem voltak semmiképp sem a fél lábszárig érő hóra felkészülten öltözve. De hát jöttek azért, mert parancs, az parancs. Bejöttek a barakkunkba. Jött néhány másik tiszt is, egy hordággyal. Engem rácipeltek, hiába tiltakoztam, hogy nem megyek. Le is hemperedtem, ahogyan kiértek velem a barakkból a hóba. Mert elvi kérdés volt ez is, és ennyi még kitelt tőlem. Nem megyek. Együtt maradunk. Bárhogyan is zárul az, amit elkezdtünk. Tizenheten már belehaltak. Nagyon megrendítő volt ez mindenki számára. Nekem különösen, akit a becsületbíróság - minden hadseregből egy tábornok volt a tagja - küldött sorjában minden haldoklóhoz.- Páter, kérünk, mondd meg nekik, elmentek már a végső határig. Beszéld rá őket, fogadjanak el, ne az orosz által beadott ételből, hanem a mi itt-ott dugaszban megspórolt, amit mi nem ettünk meg falatjainkból párat, életük megmentésére. Az éhségsztrájkot azonban halálosan komolyan kellett venni. Életbevágóan komolyan is vette mindenki. Havat se ettünk! Mert az önelpusztítás, az tárgyalási alap. Azt a másik félnek is komolyan kell venni. Módjában áll azon gondolkozni. Ha csak vizet iszunk, vagy havat eszünk, az napokkal is megnyújtja a tárgyalást, mert megnyújtjuk a tűrőképességét is a szervezetünknek. A régi foglyok nekünk tálcán kínálták a már kitapasztalt okosságaikat, bölcsességeiket. A legjobb testvéri jóindulattal.- Ti tudjátok, ha belefogtatok, ám csináljátok, de vigyázzatok, csalni nem leheti Hamar észreveszi az ellenség, és akkor nem érnek el az igazi áldozatvállalók sem semmit. Elsőként egy német vezérkari alezredes halt meg. Szikár, vékony ember volt. Odamentem hozzá. A priccse olyan alacsonyan volt, hogy letérdeltem mellé és úgy beszéltem hozzá. A többiek húzták, bírták még. A többség kibírta a nyolc napot. Tizenheten haltak meg. O már az ötödik napon. Aztán a hatodik napon még tán egy vagy kettő, a hetedik napon már többecskén. Mind azt mondta, hogy páter, ha ezt elkezdtük, ezt végig kell, hogy vigyük. Vagy érdemes volt azért, hogy a halottainkat becsülettel temessük el, vagy nem volt érdemes, de most már nincs erről tárgyalnivaló. Minden haldokló ugyanezen a véleményen volt. Nyugosztalja őket a Mindenható! Itt látszott, hogy mikor nem babra megy a játék, akkor nagyon komolyan meg kell gondolni, hogy ellenkezünk, tiltakozunk, cselekszünk a gyakorlatban, vagy csak beérjük elvi szövegekkel. A régi foglyok tanácsára úgy kezdtük, hogy nincs olyan, hogy maga meg így meg úgy, a megszólításhoz hozzá kell tenni, hogy úr (goszpogyin), meg a rendfokozatunkat. Akinek szólt bármelyik orosz és nem mondta, például, hogy goszpogyin kapitán, nem volt szabad odanézni, nem volt szabad meghallani, visszafelelni. Ez is bevált. Az éhség- sztrájk közepétől kezdve, amikor bejöttek, és ha valakihez szólni akartak, rábeszélni, hogy beszéljen már a többiekkel, hogy hagyják abba, a rangján szólították, és úrnak. Az éhségsztrájk közepétől tehát az a felelős parancsnokság, amelyik miatt kitört az éhség- sztrájk, már tiszteletet mutatott, és talán érzett is irántunk. Ott a barakkban az orosz magas rangúak következtek ezután. Pillanatokon belül elővették nagy szónoklataikat. A tolmácsok darálta szövegeket hallani még hallottam, de beszélni már nem tudtam. Édes teát akartak a számba önteni, mutattam, hogy még az hiányzik, hogy én, pont én, aki kezdtem, törjem meg a sztrájkot! Magyarázták, biztattak, hogy csak azért, és csak annyit igyák belőle, hogy megjöjjön a szavam, a beszélőkém. Annyira csak, hogy meg tudjak legalább szólalni. Mert nem mentem bele, hoztak egy hangerősítőt. Abba csak bele kellett lehelnem szinte, és ők már hallották is, amit mondtam. Valami nagy apparátus volt. Hiszen balsoj ott minden. A kelleténél sokkal balsojjabb és drabálisabb. Mert szerintük csak akkor használható valami, 98
